Klikkelj egyet a nyugdíjpénztárakért!

Polgári engedetlenségi mozgalmat indítok. 

Vissza az 50-es évekbe?

Szeretnék magán-nyugdíjpénztári tag maradni, de nem szeretnék mínusz tíz fokban órákat sorban állni. Ezért arra kérek mindenkit, aki hasonló gonddal küzd, hogy írjon kör e-mail-t valamennyi fontos kormánytisztviselőnek, elsőként Orbán Viktor miniszterelnöknek és Navracsics Tibor igazságügyért felelős miniszternek, valamint az összes kezük alatt dolgozó kancelláriai államtitkárnak, fő és alosztályvezetőnek, amiben arról érdeklődik, hogy nincs-e humánusabb megoldás? Az akcióhoz csatlakozók segítésére összegyűjtöttem és csatolom a legfontosabb nyilvános kormányzati  e-mail címeket is!

Sorban állás - köszönjük neked, Viktor!

Ahogy tudja, a kormány úgy nehezíti meg azok életét, akik a fenyegetés, presszió és csúsztatások dacára úgy dönt, hogy 2011. január 31-ig nyilatkozik arról, nem lép át az állami rendszerbe a magánynyugdíj-pénztáriból. Három millió ember alig 30 munkanapot kap arra, hogy 30 társadalombiztosítási igazgatóságon személyesen megjelenjen, és ott igazolja, hogy azonos saját magával.

Kis matematika, ha egy ember "igazolása" öt percig tart akkor 3 millió ügyfélé 15 millió percig, vagyis 250 000 óráig, 31 250 (nyolcórás) munkanapig. A másik oldalról számolva, ha 3 millió ember átlépését a rendelkezésre álló határidőn belül el akarják intézni a 30 munkanap (hat hét) alatt, akkor ehhez 1041 társadalombiztosításban jártas köztisztviselőt kell csatasorba állítani. Akik egy hónapon át szünet nélkül ezzel foglalkoznia. A fizetésük és annak járuléka 250 millió forintba kerül majd az adófizetőknek.

Mindezt azért, mert a kormány a parlamenttel elfogadtatott törvényben előírta (53.§), hogy csak személyesen lehet nyilatkozni a magán-nyugdíjpénztárban maradásról.

Annak kiszámítására ehelyütt nem vállalkoznék, hogy a magyar gazdaság (és a GDP) mekkora veszteséget kénytelen elkönyvelni, mert az emberek a sorban álláshoz szabadságot vesznek ki. Nyilvánvaló ugyanis hogy nem egy rosszul kivitelezett közigazgatási akcióról, hanem egy ravasz pressziógyakorlásról van szó.

A kormány épít az állampolgárok lustaságára, arra, hogy nem szeretnek mínusz tíz fokban két-három órát vagy többet sorban állni. Sőt úgy általában nyilatkozni sem szeretnek. Ezért aztán sokan lesznek, akik meg sem mozdulnak.

Persze ha a kormány komolyan gondolná, hogy ő az emberek kormánya, választhatott volna polgárbarátabb eszközt is. Az emberek egy jelentős része rendelkezik ügyfélkapus regisztrációval. Ez tipikusan olyan ügy, amiről elektronikusan is lehetne nyilatkozni.

Csak halkan érdeklődnék, hogy vajon a büntetőjogi felelősséget megalapozó adóbevallást miért lehet elektronikusan benyújtani, s ezt az egyszerű ügyet - "Jó napot, maradnék a magánpénztárban, viszont látásra" - miért nem lehet elektronikusan intézni. Vagy miért nem teszik lehetővé, hogy egy-egy családból egy ember vigye be mindenki nyilatkozatát, esetleg jogi képviselő (ügyvéd) gyűjtsön össze néhány százat egy csomagban (vagy néhány ezret, tízezret...).

A közigazgatásért felelős Navracsics  miért hagyja ezt?

Persze nagyon is értem....De had legyek kicsit naív. És persze had éljek a XXI. század nyújtotta technikai lehetőségekkel és a Közigazgatási Eljárási törvényben foglalt ügyféli jogaimmal.

Ezen ügyféli jogokra alapozva kérek tájékoztatást valamennyi magyar közigazgatási szervtől, s azt javaslom hogy minden állampolgár, aki az átlépés gondolatával kacérkodik, írjon levelet az összes kormányszerv összes - nyilvános - e-mail címére. Ebben érdeklődjön arról, hogy:

1.          A nyugdíjpénztári átlépésről szóló törvény alapján valóban köteles-e megjelenni mindenki személyesen a társadalombiztosítás kirendeltségén, ha nem szeretne átlépni az állami rendszerbe?
2.          Nincs-e mégis lehetőség arra, hogy "jogi képviselő útján" képviseltessék magukat az átlépni nem akarók?
3.          Mi az oka annak, hogy az uniós irányelvekkel ellentétesen ennél az ügytípusnál a közigazgatási szerv nem teszi lehetővé az elektronikus ügyintézést?
4.          Orbán Viktor kormánya tényleg úgy gondolja, hogy mínusz tíz fokban az állampolgároknak sorban kell állniuk az utcán, mert nincs elég, a nyilatkozattételre kijelölt szerv?

Indítsunk országos e-mail-küldő mozgalmat. S hogy megkönnyítsem, ide másolom a Kancellária (+igazságügyi közigazgatási szervek) összes vezetőjének publikus e-mail címét. Őket ugyanis törvény kötelezi arra, hogy az írásban benyújtott kérések, információkéréseket 30 napon belül megválaszolják. Igaz, nekik ehhez nem kell kimozdulniuk a jó meleg szobából.

De így legalább amíg mi állunk majd az utcán, ők sem maradnak munka nélkül...

És kérem, ki-ki vállalja be egy-egy szakminisztérium honlapját, ott keresse meg a közérdekű adatokat, azon belül a szervezet "vezetőinek" listáját. Onnan további "fontos hivatalnokok" nyilvános e-mail címét mentheti ki. Csatolja a már meglévő listához, és így egyre több állami hivatalnok szerez tudomást arról, hogy nem európai magatartás télvíz idején utcai sorban állásra kényszeríteni az embereket.

Tehát a tennivalók:

•  Aki csatlakozik, másolja ki egy e-mail-be a négy kérdést.
• Másolja be a címzett sorba az alább következő e-mail címeket.
• Klikkeljen egyet a KÜLDÉS gombra!
• Várjon a válaszra....

Klikkelj egyet a magán-nyugdíjpénztárakért!

A Kancellária vezetőinek e-mail címei:

orbanviktor@orbanviktor.hu; miniszter@kim.gov.hu; zoltan.balog@kim.gov.hu; zoltan.kovacs@kim.gov.hu; robert.repassy@kim.gov.hu; bence.retvari@kim.gov.hu;erika.szabo@kim.gov.hu ; laszlo.szaszfalvi@kim.gov.hu ; levente.andras.gal@kim.gov.hu ; eva.vajdovits.borokaine@kim.gov.hu ; erno.csonka@kim.gov.hu ;  krisztina.farkas@kim.gov.hu ; krisztian.gava@kim.gov.hu ; orsolya.jeney@kim.gov.hu; ildiko.katai@kim.gov.hu ; balazs.kohut@kim.gov.hu ; csaba.latorcai@kim.gov.hu ; tamas.lanczi@kim.gov.hu ; borbala.papp-vary@kim.gov.hu ; zsuzsanna.repas@kim.gov.hu ; vilmos.tekler@kim.gov.hu ; rudolf.virag@kim.gov.hu ; ferenc.zombor@kim.gov.hu; Mark.Szabo@kim.gov.hu;  Agnes.Meyer@kim.gov.hu;  Reka.Bokor@kim.gov.hu; Zsuzsanna.Bardos.Fotine@meh.gov.hu;  Adrienn.Orhidi@kim.gov.hu Marcell.Biro@kim.gov.hu; Csaba.Sandor@kim.gov.hu; Lajos.Gazsik@meh.gov.hu; Elekne.Vajda@kim.gov.hu; Mihaly.Zala@nbf.hu; Attila.Lajos@nbf.hu; rejtjel@nbf.hu; Edit.Hazai@nbf.hu; Erika.Stadler@nbf.hu; Szabolcs.Nemeth@kim.gov.hu; Edit.Palik@kim.gov.; Laszlo.palinkas@meh.gov.;  Tibor.Becsey@meh.gov.; Gabriella.Komaromi@meh.gov.hu; Csaba.Sarosi@kim.gov.hu ; Gabor.Papp@kim.gov.hu ; Gyorgy.Borok@kim.gov.hu; Bakacs@kim.gov.hu; Ingrid.Condor@kim.gov.hu ; Aniko.Kubatov@kim.gov.hu; Agoston.Balazs.Nagy@kim.gov.hu; Andras.Laszlo.Kisfaludy@kim.gov.hu; Laszlone.Balla@meh.gov.hu; Attila.Takacs@meh.gov.hu; Agnes.Bezeczky@kim.gov.hu; Kinga.Kirsching@meh.gov.hu; Krisztina.Kurtan@meh.gov.hu; Gabriella.Szuts@meh.gov.hu; Agnes.Nemet@meh.gov.hu; Hajnalka.Suto.Bollane@meh.gov.hu; Marianna.Padanyi@kim.gov.hu; Belane.Kobolak@kim.gov.hu; Csaba.Kalmar@kim.gov.hu; Evelin.Horvath@kim.gov.hu; Jozsef.Gyori@kim.gov.hu; Agnes.Nagy.Hollone@kim.gov.hu; Kalman.Toth@kim.gov.hu; Agnes.Petrovics@meh.gov.hu; Viktoria.Mayer@kim.gov.hu; Miklos.Cseh@kim.gov.hu; Zsuzsanna.Hodos@kim.gov.hu; Erika.Bense.Lajosne@meh.gov.hu; Zoltan.Torok@meh.gov.hu; Zoltan.Hazafi@meh.gov.hu; 0576 Peter.David@meh.gov.hu; Zsanett.Szabo.Sipos@meh.gov.hu; Zoltan.Racz@kim.gov.hu; Csaba.Fazekas@kim.gov.hu; Zoltan.Rupp@kim.gov.hu; Imola.Gulacsy@kim.gov.hu; Judit.Szijgyarto@kim.gov.hu; Marta.Barath.Juhaszne@kim.gov.hu; Lipot.Holtzl@irm.gov.hu; Klara.Bokor@kim.gov.hu; Tunde.Forman@kim.gov.hu; Antal.Tamas.Toth@irm.gov.hu; Jeney.Petra@kim.gov.hu; Gabor.Somogyi@kim.gov.hu; Gyozo.Endre.Szabo@kim.gov.hu; Andras.Dardai@kim.gov.hu; Maria.Kurucz@kim.gov.hu; Tamas.Czombos@kim.gov.hu; Miklos.Feher@kim.gov.hu; Tamas.Peterfalvi@kim.gov.hu; Katalin.Szijjarto@kim.gov.hu; Peter.Munkacsi@kim.gov.hu; Zsofia.Czoma@kim.gov.hu; Orsolya.Bajzath@kim.gov.hu; Imre.Villanyi@kim.gov.hu; Katalin.Turcsan@kim.gov.hu; Rita.Sarkany@kim.gov.hu; Maria.Jaszai.Tothne@kim.gov.hu; Mariann.Holenyi@kim.gov.hu; Gabor.Czepek@kim.gov.hu; Edit.Juhasz@irm.gov.hu; Balazs.Palvolgyi@kim.gov.hu; Eszter.Poloskei.Tothne@kim.gov.hu; Gergely.Deli@kim.gov.hu; Erika.Planko@irm.gov.hu; Eva.Grof@irm.gov.hu; Laszlo.Ormai@kim.gov.hu; Peter.Laszlo.Salgo@kim.gov.hu; Lorant.Csink@kim.gov.hu; Krisztian.Szabo@kim.gov.hu; Akos.Simon@kim.gov.hu; Zsofia.Szombathelyi@kim.gov.hu; Ferenc.Kovacs@irm.gov.hu; Gabor.Galambos@irm.gov.hu; Tamas.Wetzel@kim.gov.hu; Gergely.Bodnar@kim.gov.hu; Gabriella.Hadaszi@irm.gov.hu; Andrea.Aranyi@irm.gov.hu; Judit.Zsuzsanna.Piros@irm.gov.hu; Akos.Kara@kim.gov.hu; Judit.Tisza-Papp@kim.gov.hu; Anett.Soki@kim.gov.hu; Gyorgyi.Ferdinandy@kim.gov.hu; Mihaly.Attila.Nagy@kim.gov.hu; Pal.Andras.Zubor@kim.gov.hu; Zsolt.Berta@kim.gov.hu; Tamas.Mucsi@kim.gov.hu; Marta.Belanyi@kim.gov.hu; Viktoria.Zold-Nagy@kim.gov.hu; Katalin.Fekete@kim.gov.hu; Krisztina.Davidovics@irm.gov.hu; Zsuzsanna.Szabo@irm.gov.hu; Gabor.Sonkoly@kim.gov.hu; Vera.Farkas@kim.gov.hu; Balazs.Czipa@kim.gov.hu; Peter.Mikecz@kim.gov.hu; Rita.Juhasz@kim.gov.hu; Frida.Szuromi@kim.gov.hu; Istvan.Hollik@kim.gov.hu; Adam.Dombrovszky@kim.gov.hu; Kata.Koro@kim.gov.hu; Agnes.Deutsch-Fur@kim.gov.hu; Dora.Selmeczi@kim.gov.hu; Katalin.Szekszardi@kim.gov.hu; Gergely.Boszormenyi@kim.gov.hu; Rita.Izsak@kim.gov.hu; Judit.Toth@kim.gov.hu; Kata.Andrasi@kim.gov.hu; Ferenc.Brada@kim.gov.hu; Tamas.Kopeczi.Bocz@kim.gov.hu; Attila.Mecseki@kim.gov.hu; Zsolt.Sagi@kim.gov.hu; Gabor.Sarkozi@nefmi.gov.hu; Gabriella.Varga@kim.gov.hu; Gabor.Galik@kim.gov.hu; Tibor.Fedor@kim.gov.hu; Laszlo.Hegyi@kim.gov.hu; Katalin.Gelencser@kim.gov.hu; Antal.Paulik@kim.gov.hu; Bertalan.Andras.Szekely@kim.gov.hu; Miklos.Budai@kim.gov.hu; Zsolt.Belanszky@kim.gov.hu; Zoltan.Terplan@kim.gov.hu; Balint.Szablics@kim.gov.hu; Istvan.Fekete@kim.gov.hu; Bercel.Nagy@kim.gov.hu; Katalin.Bilecz@kim.gov.hu; Dora.Herceg@kim.gov.hu; Lovas@kim.gov.hu; Nora.Eva.Fluck@kim.gov.hu; Judit.Szabo.Pirityine@kim.gov.hu; Eva.Molnar.Czimbalmosne@kim.gov.hu; Reka.Brendus@kim.gov.hu; Katalin.Ljubka@kim.gov.hu; Orsolya.Milovan@kim.gov.hu; Akos.Bence.Lukacs@kim.gov.hu;

A nap, amikor Orbán Viktornak saját fegyvere visszalő, avagy a nagy nyugdíjjárulék-csata

Néhány napja, a főiskolán ahol sokadik diplomámat megszerzendő, közgazdaságot tanulok, több hallgatótársam is azzal jött oda hozzám, "Te Rita, akkor most hogy is van ez a nyugdíj dolog? Elveszi a kormány, amit befizetek? Akkor miből lesz nekem nyugdíjam? S minek fizessem? Nem lehet ez ellen valamit tenni?" 

Erős, forradalmi hevület volt. Olyan  kormányellenes, felháborodós, odamondogatós hangulat. Nem is éreztem a környezetemben hasonlót, már vagy öt esztendeje. Mondtam is rögtön a felhorgadóknak, hogy nem eszik olyan forrón a nyugdíjpénztári részvénypaketteket, s hogy lesz itt minden, Tesco gazdaságos akciózás, ami szem-szájnak ingere. Beadvány az Alkotmánybíróságnak (jó sokáig tart, tán egy-két év mire döntenek róla), aláírás gyűjtés népszavazásért, hisz ha 300 forintos vizitdíj miatt a nép 3/4-ede a lábával szavazott, akkor miért ne tenné ugyanezt, most, amikor van, akitől fél, mástól egy, tőlem momentán (már idősebb lévén) épp két és fél milliót akarnak úri kedvük szerint elbugázni. Sőt még az is lehet, hogy a népeket az utcára is kiviszik, no nem egy molotovkoktélos, székházfoglalós randalírozásra, hanem egy csendes-vonulós, méltóságteli tiltakozásra, fáklyákkal, gyertyával és hevítő szónoklatokkal.

No, csak kettőt kellett aludnunk, és az MSZP elnöke, Mesterházy Attila be is jelentette: NÉPSZAVAZÁST!

Vagyis Eldöntetett. A nagy nyugdíjcsata megkezdődik. A szocialisták "bevállalták". Úgy kellett nekik ez az orbáni baklövés, mint a hazánk zsírján hízó nemzetközi nagytőkének a bizonytalan helyzet miatt eszközeiket gyorsan dobra verő nyugdíjpénztárak kiváltotta mai tőzsdei árzuhanás. Bár e mondat kissé pikírtre sikerült, azért nyomban közzéteszem: azt gondolom, a szocialisták jól döntöttek, csak szokásukhoz híven kicsit bátortalanul. 

Én magam először a tüntetős verziót nyomattam volna, majd arra "ráépülve" az AB-hoz benyújtott beadványossal egyidejűleg a népszavazóst. A tüntetős ugyanis látványosabb és promt, ami egy 14 havi projekt esetén nem utolsó szempont. Tüntetésre alkalmas lenne mondjuk a 14 havi pénzünket elvevő, aztán azt soha vissza nem adó törvény elfogadása napja. E napon a parlament köré békés fáklyás népeket  gyűjteni a nemzeti együttműködés szellemében elég látványos lenne. Főhetne is Orbán feje, miként kommunikálja, hogy az ellenzék meg a szakszervezetek félrevezetik az embereket, mert nincs abban semmi rossz, ha elvesszük a szegényebb magyaroktól a húsz év alatt összegyűjtött pénzecskéjüket, s átcsoportosítjuk a kőgazdagok adócsökkentésére. 

Ha az MSZP ezt az utat választotta volna egyből meglátszott volna - a média-politológusok serege örömmel és kórusban szavalta volna - az első hajszálvékony szürkés repedések a nagy orbáni együttműködés Tadzs Mahalján.

No de inkább a nyögősebb útra léptek. Az általuk feltet három kérdésből látszik, próbálták kihúzni a széket a kormánytöbbségű OVB hátsója alól, s úgy forgatták a kérdéseket, hogy ne mondhassa a testület az összesre, "költségvetési és/vagy tilalmazott tárgyba ütközik", s ezért nem lehet róla népszavazás.

Főhet a fejük!

Persze azt is napolom, hogy ettől még az OVB-be benyomatott papagájkommandó azért "tilalmasnak" találja majd. Kicsit elhuzakodnak rajta, a kérdések elmennek majd egészen az AB-ig, ott aztán Nem vagyok Alkotmányjogász, De Hóditani Akarok Ejtőernyős Stumpf István majd próbálkozik. A talárosok a 300 forintos népszavazás engedélyezése után nehezen mondhatnak majd nemet, ha csak nem akarják saját arcukat is elveszteni a népek szemében. Addigra persze eltelik fél (egy) év, a kormány már jól lenyúlta a pénzt, az emberek egy része mentve a menthetőt, átlépett az állami pénztárba (a bizonytalan összegű és kis állami nyugdíj még mindig jobb, mint a semilyen), de a végén majd győz az igazság. (Orbánt saját fegyverével revolverezik...)

Orbánék majd mindent visszacsinálhatnak a népakaratnak megfelelően kb. 2013-2014-ben. Vagy nem. Mert majd úgy forgatják az egészet, ahogy nekik tetszik. Például bebizonyítják, hogy a nép által a népszavazási kérdésre mondott igen, az valójában nem.

De addigra mindegy is...

Ez itt egy nagyon pesszimista, ám a magyar közállapotokkal összhangban lévő forgatókönyv. Jobb szeretnék egy optimistább verziót. Például, hogy Orbán úr úrként "engedi" a népszavazást, a nép szavaz, Orbán úr meghátrál.

Álmodik a nyomor...mondják erre barátaim.

Azért egy bíztató jel van. Az esztergomi csatában tegnap a civil törpe minoritásnyi egerek jól kifütyülték a fideszes én fújom a passzátszelet elefántot. Szóval van még itt népi kurázsi, nem halt ki a 300 forintokkal, s amíg van, addig van remény is.

Na viszlát. Megyek, megkérdezem Mesterházyt, hol lehet a népszavazási kezdeményezést aláírni.

Angyalföld-kapitány esete a hazaárulással

Ostromlott Parlament 2006

Nem éltem át még olyan félelmet, mint amikor 2006 őszén újságíróként a Parlament épületébe kellett mennem tudósítani. A Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde kapcsán felbőszült tömeg ostrom gyűrűbe fogta az épületet. Az igaz magyarok órákon át üvöltve, vérben forgó szemekkel hazaárulózott. Este néhány szocialista honatya kíséretében hagytam el az épületet. Az őrség egyik kaputól a másikig küldözgetett, mert sehol sem tudták biztosítani, hogy bántalmazás nélkül távozzak. Pedig én se kormányfő, se (szocialista) képviselő, se hazug nem voltam. Hazaáruló meg végképp nem. Mire megérkezett az erősítés, és a gyülevész hadat a rendőrök hátrább szorították, a tömeg is felszerelkezett. Repült a teli kólásüveg, a jól marokra fogható alma, s aki dobótávolságon belül volt, az nem úszta meg. Napokig rémálmaim voltak. A rémálmok ezt követően újra és újra megismétlődtek, valahányszor a miniszterelnök egy állami ünnepen vett részt, vagy vidékre ment - s én tudósító lévén követtem. Mindig, mindenhol volt a tömegben néhány bőszmagyar, aki Kövér László, Orbán Viktor és mások minősítő szavai nyomán magukat felkentnek érezték arra, hogy lábukat a miniszterelnökbe és a demokratikus intézményrendszerbe töröljék.

Gázvezeték-pálfordulás: már Orbán
sem elelnzi a Déli Áralmlatot ?

Ez a gyomorszorító érzés ma egy percre visszatért, amikor a hírekben azt hallottam, hogy az "MSZP-szerint" Orbán Viktor hazaáruló, mert lám-lám, amikor Gyurcsány Ferenc támogatta az oroszokkal közös gázvezeték megépítését, akkor ő ellenezte, most meg felülvizsgálva korábbi nézeteit, esetleg mégis támogatja.

Számomra a baloldal egyik mértékadó ismérve (eddig) az volt, hogy sosem gondolkodott olyan kirekesztő kategóriákban, mint a Fidesz és elvbarátai (KDNP). Bár a szociáldemokraták is bíráltak, erőteljes és kemény szavakkal, a politikai paletta másik térfelének szereplőit mindig akként kezelték, amik voltak, azaz politikai ellenfeleknek és nem megsemmisítendő ellenségként.

Angyalföld-kapitány

Nem tisztem, sőt nem is kedvem szerint való védeni az Orbán-kormányt, Orbán Viktort különösen nem. De nem gondolom róla, hogy hazaáruló lenne. Mint ahogy sosem gondoltam ezt Gyurcsány Ferencről sem. És azt sem gondolom, hogy Szanyi Tibor kampányfőnök úrnak joga lenne az ország miniszterelnökét lehazaárulózni. Azt pedig különösen nem gondolom, hogy mindezt a Magyar Szocialista Párt nevében is megteheti. (Ha már annyira vágyik rá, tegye saját nevében a párt logójának használata nélkül!) Elgondolkodtató, hogy mi indította Szanyi Tibort ilyen végletes minősítésre. Két lehetséges magyarázátot találtam. Az első - s szeretném azt hinni, hogy ez az igazi ok - hogy Szanyi Tibort elragadta a forradalmi kampányhevület, a "merjünk még nagyobbat mondani"-láz, s rossz szokásához híven ezúttal is túlzásokba esett. Nem mérte fel, hogy most nem angyalföldi harci csapatai előtt beszél, nem az orbánt az ördöggel azonosító kemény-balmaggal, hanem az ország nyilvánosságával. Nem mérte fel, hogy ezzel kárt okoz saját pártjának, elidegenítve az MSZP-től a higgadt, mérsékelt politikában hívő embereket, akik most legyintenek rá: "már ezek is hazárulóznak". A másik lehetséges magyarázat, hogy Szanyi Tibor képviselő úr komolyan gondolta, hitte és vallotta, amit lejegyzett. Vagyis azt, hogy mindazzal, amit Orbán Viktor tett, megvalósította a Btk. 144. §-ban megfogalmazott hazaárulást, azaz abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vett fel vagy tart fenn. Persze ezen a ponton Szanyi Tibor okfejtése megbicsaklik, s nem is kicsit. Mert vajon hogyan kollaborálhat Orbán Viktor külföldi hatalommal, ha egyszer épp azt hányja Angyalföld-kapitány a szemére, hogy éppenséggel ellenezte az oroszokkal való tárgyalást. Hacsak az MSZP fenegyereke - utoljára Csintalan Sándor volt ebben a pozícióban, amikor még nem a Hír TV-ben osztotta a (jobboldali) igét, hanem a Köztársaság téren bukfencezett afeletti örömében, hogy az MSZP megnyerte a választásokat - nem a Moszkva-Tel Aviv - New York tengely titkos-láthatatlan hatalmi csoportosulásával való kollaborációra gondolt, amit a szélsőjobbos népvezérek egy időben oly lelkes-visszatérően emlegettek, s ami oly jól rímelt a bankárkormány szitokszavára.

Azért a végére, mielőtt balos barátaim, köztük a Kapitány megköveznek, még lejegyzem, hogy egyébként mindazzal, amit Szanyi Tibor közleményében az emberek becsapásáról, az orbáni hazugságokról, félrevezetésről, megtévesztésről leírt, egyetértek - azon egy szó kivételével.

Záró megjegyzés: a politkatörténet feljegyzései szerint a hazáruló minősítés gyakran azoknak jutott ki ebben az országban, akik egy rezsim számára másként gondolkodásuk miatt kényelmetlenné, s ezért eltiprandóvá váltak, vagy éppen alkalmasak voltak arra, hogy a valamiért haragvó nemzet dühét rájuk irányítva eltereljék a figyelmet a valódi bajainkról

Nagy Imre főtárgyalása

Amikor a hazáruló szót hallom, elsőként a mártír miniszterelnökre, Nagy Imrére gondolok. Arra, ahogy szilárdan, és igaza tudatában állt bírái előtt, akik hazárulónak nevezték és kimondták rá a halálos ítéletet. S arra, hogy éppen azok árulták el a hazájukat, akik az ítélet meghozatalában részt vettek. E minősítés kijutott más történelmi nagyjainknak is, a vörös grófnak, Károlyi Mihálynak, s az 1848-49-es szabadságharc után sokan Görgey Artúrra is rásütötték a bélyeget.

Hacsak nem akarjuk, hogy a történelemkönyvekbe a XXI. század első évtizedének utolsó harmadáról csak annyit jegyezzenek fel, hogy ez volt az intézményes nemzeti hazárulózás kora, ideje lenne ezt a minősítést azok számára fenntartani, akik idegen hatalmakkal működnek együtt annak érdekében, hogy a köztársaság törvényes, demokratikus rendjét megdöntsék.

Erre kérem tisztelettel Szanyi-kapitányt is.

(Aki pedig a teljes Szanyi-dokumentumra kíváncsi, letöltheti innen (első rész) és (második rész).)

Sub rosa a banánköztársaságról

Magyarország már nem banánköztársaság,
ezért drágább lesz a banán

Drágulhat a következő hetekben a banán a magyar piacokon. Ezt nem árt szem előtt tartaniuk azoknak, akik szeretik a banánt. Magyarország néhány napja már nem banánköztársaság. S ha nem az, akkor a banánt importálni kell, az meg mostanság igencsak költséges, tekintetel a forint/dollár (forint/euró) árfolyamának alakulására. Persze a banán drágulása igazán elhanyagolható ár, abban a történelmi-nemzeti-forradalmi sodrásban, aminek végkifejleteként "Magyarország újra jogállam, a banánköztársaság korszaka lezárult."

Ettől valahogy mindjárt nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat it a Duna mentén, mintha Equadorban vagy Panamában, esetleg más kies banánköztársaságban élnék. A hivatkozott banánköztársaságokban ugyanis kis túlzással egyik katonai puccs követi a másikat. Folyton megdöntik a demokratikus jogállamot, újnál is újabb (katonai) nemzetmentők kerülnek hatalomra. Az utcákon (fekete inges) rendfentartó csapatok masíroznak. A junta ellenőrzése alá vonja a nemzeti médiát. A közmédumok pedig kizárólag ellenőrzött kormánypropagandát sugároznak, köszönhetően a szintén a junta irányítása alá vont központosítot nemzeti média hatóságnak.

Igaz, eközben a banán szépen terem. Sőt az üzletembereket (ha csak nem valami különösen elvetemült katonai diktátor kerül hatalomra) nem fenyegetik meg államosítással, a banánligetek elkobzásával, törvénnyel alig leplezett leszámolással, elszámoltatással, bosszúállással. Hanem hagyják hogy leszüreteljék a banánt, s azt exportálják (nagy haszonra szert téve, miután kifizették a banánköztársasági adót) olyan országokba, amelyek tudottan nem banánköztársaságok.

Azok a magyarok, akiknek ilyentájt a tőlünk délre fekvő tengerparton való nyaralás okán nem tűnt fel még az utóbbi napokban a honi banánfák teljes hiánya, tegnap óta a kormányfő magyarhangjának (dr. Havasi Bertalan) a Lehet Más a Politkához címzett leveléből egészen biztosan tudhatják, hogy Magyarország nem banánköztársaság, itt aztán banán (pardon babér) nem terem a fű alatt (sem). Az pedig különösen kimagasló állomás a néppel való konzultációk sorában, hogy mindezt a nemzet első számú vezetője, a viktokrácia szülőatyja, a rugólábú (új helyesírással: rúgólábú) kormányfő nevében hozza Havasi helyettes államtitkár úr a nép tudomására.

Na és akkor most eljutottunk az Alfától az Ómegáig. A banánköztársaságtól Sukoróig. Merthát az LMP arról a bizonyos januári Orbán Viktor és Ronald S. Lauder közötti találkozón elhangzottakról próbált tudakozódni, aminek tényét, megtörténtét a Népszava hét eleji cikke nyomán a Fidesz először cáfolta, majd bagatelizálva beismerte.

Idézzük fel kicsit ezt a hideg január korszakot. Ez még banánköztársaságos idő volt. Amikor a kormányfőt Bajnai Gordonnak és nem Orbán Viktornak hítták. Ezidőtájt, egészen pontosan január 9-én járt le az a határidő, ameddig az államnak a sukorói beruházásról alá kellet írnia a koncessziós szerződést. Ekkor a Fidesz már hónapok óta folytatta az ellenkampányt, a beruházáshoz szükséges telekcserével kapcsolatos döntéseket kifogásolva. Ez az az időszak, amikor felmerült, hogy az ellenkampány miatt a beruházást átviszik Székesfehérvárra. De a dolog gyorsan "elült", mert a helyi tótumfaktumok azt mondták: nem kő nekünk kaszinó. (S így végül Lauderék hoppon maradtak.)

A királyok városában a polgármestert akkortájt Warvasovszky Tihamérnak hívták. Tihamér egyike volt a szocialista országgyűlési frakció "renitenseinek". Azóta már nem renitens és nem polgármester. Orbán Viktor megválasztatta őt az Állami Számvevőszék alelnökének 12 évre. No de mindenek semmi köze nincs Orbán és Lauder találkozójához - csak olyan kortörténeti adalék a gyorsan fakuló emlékek színmélységének fokozására.

Ami meg a sukorói King’s City-beruházásban érdekelt Ronald S. Lauderrel ezidőtájt megejtett orbán viktori elbeszélgetést illeti, arra mérget mernék venni, hogy sem Orbán, sem Lauder soha nem avatja be a népet abba, hogy mi is történt valójában.

Kár is ezért az LMP-nek meg az MSZP-nek hepciáskodnia.

A megtépázott erkölcsű nemzet számára jobb is, ha ami ma titok, titok is marad. Mert meglehet, a nemzet újabb arculcsapásával érne fel, ha kiderülne, mi hangzot el.

Titok marad, mert mindkét fél úgy jár jobban, ha hallgat. Lauder üzletelni akart, s akar most is. Neki mindegy kivel, amíg a buli profitábilis. (Mint fentebb vázoltam, rendes banánköztársaságban ez a bevett szokás...) Gyanítom, a találkozót is azért kezdeményezte, hogy kiderüljön, mit kellene ahhoz tennie, hogy Orbán pártja leszálljon róla. Laudert hallgatásra inti, hogy egyelőre csak tanúként, de az ügyészség már őt is "beidézte" a beruházás kapcsán. S bár Magyarország egy ideje már nem banánköztársaság, azért tanúból még lehet valaki vádlott.

Az azért pikáns fordulat lenne, hogy ha a Sukorói-telekcsere-ügylet eljutna a vádemelésig, s a bírósági szakaszban egy eskü alatti tanúvallomásból derülne ki, hogy miről szólt az Orbán-Lauder találkozó.

Orbán is hallgatni fog. Ami megtörténhetett a Bajnai vezette banánköztársaság idején, hogy a kormányra készülő ellenzéki párt vezetője megleckéztette, sőt meg merném engedni magamnak azt a véleményt, hogy meg is fenyegette a beruházást tervező üzletembert, amiért az nem volt tekintetel a honi politikai realitásokra, s nem kért előzetesen támogatást (engedélyt) az ellenzéki vezérerőtől a beruházáshoz, az nem történhet meg az Orbán Viktor vezette szép, új banánköztársaságtalanított világban. Akkor sem, ha a két személy egy és ugyanaz.

Mert amióta Magyarország nem banánköztársaság, azóta az üzletembereknek nem kell sub rosa alkudozniuk egyetlen politikai vezetővel sem arról, hogy mibe fáj nekik, hogy hagyják őket szabadon üzletelni.

Ehelyett az üzletemberek szabadon üzletelhetnek a magyar törvények betartása mellett.

A magyar közmédia szabad, nem áll kormányzati ellenőrzés alatt.

A köztársasági elnök nem zarándokol el a kormányülésre, hogy kézcsókal köszöntse a keresztapát.

A törvényhozás nem hoz az egész nemzetre kiható törvényeket 24 órával a javaslat benyújtását követően, megfontolás nélkül.

Magyarország tényleg nem banánköztársaság.

(Ha mindeközben valaki úgy érezné, savanyú a szőlő, dúdolgassa magában a slágert: "citromiízű banán, nincs a banán fán".)

Nép a levesbe!

A nép bonyolult kérdésekben nem tud dönteni - mondja Schöpflin György, Orbán Viktor alkotmányozó testületének a tagja, a Fidesz EP-képviselője. A történész-politológus professzor a Magyar Hírlapnak adott interjújában, amit a  Népszabadság összeállítása is idéz, megkérdőjelezte magát a népszavazás intézményét is. S mert megkérdőjelezi, úgy tartja hát helyesnek, hogy az elitista-keresztény-konzervatív-neohorthysta tábor által most saját szája ízének megfelelően gründolt alkotmányt nem is kell népszavazásra bocsátani.

Így gondolja ezt a testület másik tagja, a kommunistából konzervatívvá avanzsált Pozsgay Imre is. Sőt maga a tandíjas, vizitdíjas népszavazással Gyurcsány Ferenc kormányfőt 2008-ban gúzsba kötő Orbán is.

A Viktokrácia szentül tisztelt vezénylő tábornoka érdekeinek megfelelően egy pillanat alatt feledkezett el arról, hogy őt éppen egy népszavazási győzelem puskapora repítette egyenesen a kormányfői székig. S a választási kampányban is mindvégig azt harsogta, a NÉPET (vájtfülűkenek: a ZEMBEREKET) nem csak négyévente, a szavazófülkékben kell megkérdezni a közös ügyeinkről.

A NÉP most mehet a levesbe!

Orbán, ha épp nem Széchenyiként próbálna reinkarnálódni, akár az Árvízi Hajós címét is felvehetné. Olyan jól lavírozik az egyik hullámhegyről a másikra. A minap az ATV-nek adott interjújában már néhány hónappal korábbi nyilatkozatát meghazudtolva, mélyen a nép szemébe nézve, mint akit erős belső hit vezet, hosszan taglalta, hogy a népszavazás kivételes eszköz, s a törvényeket, köztük az Alkotmányt is, a parlamentnek, s nem a népnek, kell elfogadnia.

Újra a Szent Korona Tana
uralkodjon felettünk?

Ezzel Orbán megkezdte a rugalmas elszakadást a közvetlen népképviseleti eszközökkel operáló népvezéri lététől. A népet valójában lebecsülő, lenéző elitista, keresztény-konzervatív, neohorthysta stílusú országlásra rendezkedik be. Ebben a kormányzási modellben a népet, ha rossz fát tesz a tűzre, a kormányfő, mindenki atyja, a nagy tanító, megfeddi. Ha pedig a nép engedelmesen, birkaként követi a kijelölt utat, akkor megsimogatja és cukorkával jutalmazza. S már-már szinte nyíltan vállalja, beleszólási joga közös életünkbe a NÉP helyett csak azoknak legyen, akiket a (történelmi) születésük, vagyonuk esetleg valamely elithez való tartozásuk erre predesztinál.

Ahhoz azonban, hogy Orbán az általa vágyott berendezkedést át tudja vinni a magyar közjog fékekkel és ellensúlyokkal kordában tartott világán, egy olyan alkotmányt kell elfogadtatnia a parlamenttel - ahol ehhez megvan a kétharmados többsége - amit egy népszavazáson soha nem tudna elfogadtatni.

Mert bár Orbánnak a parlamentben kétharmados többsége van, ez csak a győztes felé torzító választási rendszernek köszönhető, hiszen a legutóbbi voksoláson a leadott szavazatok alig több, mint a felét szerezte meg. S bár most impozáns a támogatottsága a NÉP körében, a nép nem hülye.

Aki szerint a nép bonyolult
kérdésekben nem tud dönteni

Ha megkérdeznék a népet, vajon akarja-e, hogy Horthy és a Szent Korona Tan népe legyünk-e újra, a nép még azt mondaná, hogy nem. Vagy ha kérdenék tőlünk, hogy az alaptörvény megnyirbálja-e eddig kivívott szabadságjogainkat, előfordulhat, hogy a válasz nemleges lesz. S meglehet, egy népszavazáson kiderülne, az országban kisebbségben vannak azok, akik úgy vélik, hogy az Istenben való hit nem magánügy, hanem ki kell nyilatkoztatni az Alkotmányban, még akkor is, ha ezzel kizárjuk a nemzet testéből a nem hívők sokmilliós táborát. S kiderülhet, hogy a NÉP úgy gondolja, maradjon a polgár és állam egyenlő fél továbbra is. Ellentétben az orbáni felfogással, amiben a polgár az állam polgára, alattvalója. Ezért aztán a népet nem szabad megkérdezni!

Bár Schöpflin György azt mondja, „az a fogalom, hogy az egységes nép képes döntéseket hozni, nem létezik", a nép igenis képes eldönteni, mi a jó neki. Talán a nép néha rövidlátó, néha nincs elegendő információja arról, amiről döntenie kell. De erre nem az a válasz, hogy akkor vegyük el a néptől a lehetőséget. Éppen ellenkezőleg, adjunk neki esélyt a véleményformálásra.

A nép bonyolult kérdésekről is tud dönteni, csak ehhez ki kell vívni a figyelmét. Érvekkel, tényekkel, párbeszéddel. De ha Orbánnak érvelnie kellene saját államfelfogása mellett, gyorsan kiderülne, a király meztelen, ami itt épül az nem a XXI. századi szabad és modern Magyarország, hanem egy az 1920-as évek gumibotos-virilista fél-diktatúrájára hajazó hagymázos (vagy nagyon is logikus) elnöki diktatúra, amiben a népszavazás és a parlamenti demokrácia, a törvényhozás puszta kellék, díszlet. (Utóbbi már most is az!)

Ezért van most a nép leértékelve!

Ezért van szükség arra, hogy a talpas seregek a Nagy Vezetőt kövessék hitből, nem észből.

S ezért nincs szükség a népszavazásra.

A nép megtette dolgát, a nép mehet a levesbe!

Jómagam nem vagyok a népszavazás híve. Hitből - s nem politikai érdekből - vallom, hogy a képviseleti demokráciában a törvényeknek a parlamentben kell megszületniük. Ritkán, kivételesen szabad más képviseleti eszközhöz nyúlnunk. Nem háromszáz forintok miatt. Azért semmiképp. Nem is azért, hogy lehessen 40 év után nyugdíjba menni.

Az Alkotmányért.

Azért igen.

Mert az Alkotmány az állam és a NÉP szerződése. Közös életünk kerete, alapja. Ha úgy tetszik, Magyarország tízparancsolata és hiszekegye. Szerződés, amelyben a nép lemond jogainak egy részéről, s azt az államra ruházza, mert az hatékonyabban tudja ellátni e jogok érvényesülését. Szerződés, amelyben a nép garanciákat köt ki arra nézve, hogy azok, akikre a hatalmat ruházza, nem élhetnek azzal vissza.

Szerződés, amit azoknak kell megerősíteniük, akik a következményeit viselik majd.

Ezért nem szabad hagynunk, hogy új Alkotmány megszülessen a nép megerősítése nélkül.

P. s.: "Habár fölül a gálya,

s alul a víznek árja,

azért a víz az úr."

Kérdéseivel megsértett engem, kedves Ferenc!

Kedves Ferenc! Mai blogbejegyzésének két mondata újságíróként, emberként is mélyen megsértett. Tényleg úgy gondolja, hogy a magyar újságírók árulják el az országot, amikor nem elemeznek, és nem írnak? Nem arról van szó, hogy az Ön pártjának médiapolitikája eredményeként az elemző baloldali újságírók az elmúlt években elvesztették lehetőségüket a publikálásra? Ön kéri a gerincet, bátorságot és fügetlenséget számon rajtunk, aki hagyta, hogy  "informális pártpénztárnokok" szőjjék tovább a baloldali médiabirodalom szálait, akkor is, amikor már világosan látszott, hogy ez a birodalom rothad?

  

Válasz Gyurcsány Ferenc "Magyarországnak erőszakos kontárkormánya van" című blogbejegyzésére

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

Kedves Ferenc! 

Amíg kormányzott, támogattam. Amikor már nem, védtem Önt, ha ok és indok volt a védelemre vagy a támadás volt nemtelen. Tettem ezt újságíróként, mindennemű hátsó szándék nélkül. Pusztán azért, mert úgy láttam - függetlenül személyes szimpátiámtól vagy antipátiámtól - , hogy igaztalan támadás érte, vagy mert az Ön által ajánlott megoldás volt a leghelyesebb. Mert ez állt harmóniában azzal, amit újságíróként a világról gondolok.

Mai blogbejegyzésének két mondata azonban újságíróként, emberként is mélyen megsértett. Dacára annak, hogy az elmúlt 15 évnyi politikai újságírói munkám során, már jó sokszor sértetek és aláztak meg politikusok, így aztán ingerküszöböm mára már meglehetősen magas.

Személyemben, emberségemben sértett meg kétszeresen is. Először, mert sommásan egy kalap alá vette a teljes magyar sajtószakmát, mitha abban nem lennének, harcos, az emberekért kiálló újságírók csakúgy mint kevésbé harcos, konformisták és persze a mindenkori összes igényt kiszolgálók. Pontosan úgy, ahogy ez a politikusok körében is vagyon.

Ez volt a kisebbik sérelem.

Másodjára azokkal a kérdéseivel sértett meg - ezek csupán stílusukban kérdések, valójában a költői kérdés formájába bújtatott állítások - amelyekben azt firtatja, hol vannak az elemzők, újságírók,  miért nem szembesítenek, mitől félnek?

Majd azzal vádolja meg, szintén költői kérdés formájában, a teljes magyar értelmiséget, benne a politikai újságírókat, hogy harminc ezüstért bármire képesek . Akár még az ország elárulására is.

Árulózásból az elmúlt négy évben volt elég! 

Ezt Ön tudhatja legjobban. 

Tényleg úgy gondolja, hogy a magyar újságírók árulják el az országot, amikor nem elemeznek, és nem írnak?

Nem inkább arról van szó, hogy az Ön és az Ön pártjának médiapolitikája eredményeként az elemző, a politikát és gazdaságot értő baloldali újságírók az elmúlt években elvesztették lehetőségüket a publikálásra? Hogy nincs hely, ahol megszólaljanak?

Mialatt Ön ilyeneket ír, elfeledi, hogy  míg Ön kormányozta az országot, munkatársai időnként (nem is ritkán), megpróbáltak a baloldali (és nem csak a baloldali) sajtóra hatni. Önre hivatkozva "telefonáltak", s ha az eredménytelen volt, akkor a főnökeinket hívták fel. "Orientáltak", hogyan lássuk helyesen a világot. S ha máshogy láttuk, mit ahogy ők kívánták, legközelebb kimaradtunk abból a körből, amelynek a kurrens háttérinformációkat osztogatták. S Ön tudva erről a gyakorlatról, nem tett ellene semmit! Hagyta, hogy enmberei tegyék! Nos ezzel kezdődött (helyesebben folytatódott) a baloldali sajtó rothadása, amely oda vezetett, hogy a rövid pórázon tartott baloldali lapok elvesztették olvasóikat, a megmaradt néhány médium pedig a tőkehiány okán a választások óta keveset mer bevállani, mert nem érzi, hogy ott állna mögötte a harcban egy tőkeerős baloldali üzleti szféra. (Hol van az már...!)

Ön kormányfőként, pártelnökként harcot indított a politka, a közélet megtisztítása érdekében. Mi újságírók, ezt Önnel együtt "bevállaltuk". 

Én személy szerint is. 

Ön pedig cserben hagyott minket. 

Egy nap azon vettem észre magamat, hogy miközben azt hiszem, hogy harcolok valamiért, Ön valójában már rég kivonult, feladta, s átengedte a terepet az "informális pártpénztárnoknak". Aki pedig abban a sajátos mocsárban szocializálódva, amiben a pártok ma is (még mindig) élnek, gazdálkodnak, költik a fekete, szürke  és még ki tudja milyen színű pénzeket, úgy gondolta, bármit megtehet. Telefonált. A többit az Ön és az olvasók fantáziájára bízom.

Ha már számon kéri  az újságírók gerincét, miért nem azon (azokon) kéri számon, akik azt megtörték?

Ön, kéri újságíró társaimon (engem a kritika nem illet!) számon ezt, aki sokkal több hatalommal és lehetőséggel bírt az MSZP elnökeként, hogy változtasson a magyar baloldali média helyzetén, de nem tette?

Mit tett Ön azért pártelnökként és a Táncsics Alapítvány kuratóriumának elnökekén annak érdekében, hogy a lepusztulóban lévő szétzilálódott baloldali média új erőre kapjon, s  a néhány pártvezér egymásnak üzengetését szolgáló médiumok helyett egy erős, szabad, gondolkodásában baloldaliként is független, irányításában pedig  tőkeerős médiaháló jöjjön létre? (Hasonló ahhoz, amit nyolc évnyi szisztematikus munkával a jobboldalon a konzervatív eszmeiségben hívő üzletemberek létrehoztak és immár eredményesen működtetnek is.) 

Ön kéri a gerincet, bátorságot és fügetlenséget számon rajtunk, aki hagyta, hogy  "nformális pártpénztárnokok" szőjjék tovább a baloldali médiabirodalom szálait, akkor is, amikor már világosan látszott, hogy ez a birodalom bűzlik a rothadástól és a választások után széthullik?

Mit tett Ön azért, kedves Ferenc, hogy ez ne így legyen?

Meglehet, Ön most nem ért egyet velem.  (Rendszerint így szokott köztünk lenni, de azért vitázva is tisztelem Önt.) Sőt talán sérti, amit írok. Ha így van, azt nem sajnálom. De remélem, nem sérti jobban, mint ahogy engem sértenek az Ön igaztalan kérdései. 

De úgy gondolom, tehetem, mert egyike vagyok azoknak az újságíróknak, akik próbáltak harcolni, akkor is, amikor a magyar politikai baloldal magára hagyta őket. A történelmi hűség kedvéért, és a "gyakorlat" bemutatására, egy nagy zárójelben, mert hogy eredeti mondandómhoz vajmi köze van, inkább csak "tájkép szelíd ecsettel", idézzük fel, amikor az úgynevezett Sutka-levél publikálása nyomán az ügyészség államtitoksértéssel vádolt meg, s nyolc évnyi börtönnel fenyegetett. Magamra hagyva, két évig harcoltam az igazamért és nyertem. Majd az ügy lezárulta után (!) amikor mind első, mind másodfokon a bíróság engem tisztának talált,  2006-ban egy elemző publicisztikában fejtetem ki, miért gondolom azt, hogy az ügyészség nem mentes a Fidesz politikai befolyásolásától. Ezért engem az ügyészség "jóhírnevének" megsértése miatt bíróság elé citáltak. (Ki nem harcol itt, kedves Ferenc?..) 

Hol volt az ön "informális pártpénztárnoka", amikor a perben a publicisztikámat közlő lap - amelynek akkor még a munkatársa voltam - az elsőfokon történt részleges perveszteség után kényszerűen "ejtette" az ügyet, mert erőforrásaiból csak arra tellett, hogy elvegetáljon tizenkét éves számítógépeivel és nyolc éve folyamatosan csökkenő bérű újságíróival. S mivel a büntetőperből jogilag tisztán, ám anyagilag lenullázva kerültem ki, a laptól kapott támogatás híján nekem is vissza kellett vonulnom. (Pedig más lapok, például a jobboldalon, rendre nyerték a hasonló jellegű ügyeket.) Nos akkor hol voltak a baloldali üzletemberek, akik máskor oly sietve adták le igényeiket arra, hogy mit kell nekünk gondolnunk?

Más példákat is tudnék még idézni, de önnön balsorsommal példálózni nem lenne helyénvaló.

Fanyalgás helyett, kedves Ferenc, tessék előállni azokkal a baloldali üzletemberekkel, akik látnak fantáziát a baloldali sajtó feltámasztásában, a baloldali gondolatban és gondolkodókban!

Tessék megszervezni, elindítani és gondozni a baloldali médiahálót, mindaddig, míg önállóan lábra nem tud állni. A feladat férfiért kiállt! Önnek pedig a Táncsics Alapítvány elnökeként munkaköri "kötelessége" is a baloldali demokrácia, a nyilvánosság fejlesztésével kapcsolatos koordinációs feladatok végzése.

Hát legyen férfi, kedves Ferenc, és vállalja be. Duma helyett! Én pedig kész vagyok segíteni, minden tudásommal, tapasztalatommal. Nyílt szívvel, tiszta lélekkel és EGYENES gerinccel!  Félre téve azt a rossz érzést, keserűséget, ami most Ön miatt szívembe magát befészkelte.

Ha nincs sajtója a magyar baloldali értelmiségnek, és ma nincsen, akkor nincs baloldali nyilvánosság.

Mutasson nekem egy médiafelületet, kedves Ferenc, ahol megjelenhetnek meg a cikkeim, anélkül, hogy a GAZDÁK utasításaira kiszerkesztenék belőle a nekik nem tetsző  tudást és szellemet, és én kifordítom sarkaiból a jobboldali Magyarországot!

A harcot addig sem adom fel! Most más lehetőségem nincsen, ezért saját személyes blogomon keresztül folytatom.

Ezért a jövőre nézve ajánlom baráti figyelmébe a http://csikrita.blogspot.com/ -ot.

Kiváló tisztelettel:

Csík Rita

hírlapíró

Cinikus kecskére közkáposztát

Az utóbbi napokban már arcom se rezdült, amikor azt hallottam, hogy újabb és újabb állami intézmény élére állítanak fideszes komisszárt (bár a komisszár kifejezés miatt a kormányzó párt nyilván tiltakozna, mivel „önkényuralmi” kifejezés). Azt hittem, nem tudnak meglepni. Domokos László képviselő úr ÁSZ elnöki jelölése azonban kiverte nálam a biztosítékot.

Orbán miniszterelnök úr nyilván azért bízza rá a közpénzek fölötti őrködésre legfőképp hivatott Állami Számvevőszék vezetését, mert a szarvasi honatya igencsak szeretheti a pénzt. Őrizgetni, számlálgatni, de leginkább akkor szereti, ha az ő bugyellárisba gurulnak be a forintok.

Itt és most nem azon akadok ki, hogy morálisan elfogadható-e egy olyan ember jelölése a közpénzügyek ellenőrzésére, aki az előző parlamenti ciklusban nem csak a parlamenti képviselőségért vette fel a fizetést és a neki járó költségtérítéseket, hanem a megyei közgyűlés elnökévé választatva közgyűlési elnöki nemkétfillér bért is zsebre rakta. Nem. Ezért nem lenne jogom kiakadni. Mert ez mind törvényes volt. Mint ahogy törvényes volt az is, hogy megyei elnökké emeltetvén Domokos képviselő úr évente milliós jutalmakat szavaztatott meg magának az amúgy pénzügyileg igencsak nagy nehézségekkel küzdő Békés megye közgyűlésével.

Hogy dupla pénzek felvétele erkölcsös-e, azt a kérdést meg jobb, ha nem feszegetjük, mert a jó erkölcs - ha ide parafrazeáljuk Pozsgay Imre rendszerváltás tájékán a háláról mondott elhíresült szavait - Magyarországon már jó ideje „nem politikai kategória”. Európában az, no de ki akar itt Európába menni?

Nos ha minden törvényes, akkor ugyan mi bajom van azzal, hogy a szeretett népvezérünk, Orbán Viktor a köz káposztájának őrizetét rábízza Domokos képviselő úrra.

Domokos képviselő úr, képviselő úrként 12 éve veszi fel immár - vidéken élő képviselőként - a lakhatási támogatást. 12 év alatt összesen csaknem 13,5 millió forintot. (Jelenleg havi 115 ezer, vagyis évi 1,38 millió forintot utal neki az Országgyűlés Hivatala.)

Hogy ez törvényes és jár neki? Hát nem egészen!  A képviselők javadalmazásáról szóló törvény 4. § szerint ugyanis a „A nyilatkozata szerint Budapesten lakóhellyel nem rendelkező képviselő a havi alapdíj 50%-ával megegyező összegű lakhatási támogatásra jogosult.” Domokos leendő ÁSZ elnök úr azonban vagyonnyilatkozata szerint most is, ahogy az utóbbi néhány évben is, rendelkezett budapesti lakással.

Erre akár még azt is mondhatnánk, hogy kicsi „stikli”, most majd visszafizeti visszamenőleg azt a mintegy 13,5 milliót a köz kasszájába, amit vitathatóan, nyilván tévedésből, felvett.

Mondhatnánk, ha Domokos képviselő úr egy a Blikknek adott cinikus nyilatkozatában rá nem világított volna, hogy "Valóban van Pesten lakásom, viszont a választókerületemben, Szarvason nincs, ezért jár a lakhatási költségtérítés.” A magyarázkodó képviselő még azt is bevallotta, hogy a neki havonta kiutalt százezres összegből nem bérel lakást a választókörzetében. Azért nem, mert onnan 15-20 percnyi autókázásra van állandó bejelentett lakása Békéscsabán, továbbá néhány más ingatlana is. S ami ezek után a képviselő úr száját elhagyja, ahhoz kommentárt inkább már nem is fűznék. A furcsa lakás(nem)bérlést firtató kérdésre csak annyit mond ”Miért, van ezzel valami probléma? Nyolc település tartozik a választókörzetemhez, van költségem, higgye el!”

Készséggel elhiszem. Csak hát akkor mire veszi fel a képviselő úr a havi 556 560 forint (ez évente három rendes magyar ember átlagfizetése, 6, 678 millió forint) képviselői költségtérítést ( új magyar nevén választókerületi pótlék), amit a költségek fedezésére kap?

Domokos urat bizton megválasztják FŐSZÁMVEVŐNEK. A kérdés az, hogy ha a kecske jóllakik, közben azért megmarad-e az adófizetők káposztája?

 Ps.: mialatt ezt írom, az országgyűlés kultúrában illetékes bizottsága éppen „kiszerkeszti” az alkotmányból a vélemény kinyilvánításának szabadságát tág határok közt biztosító passzust. A szólás szabadsága ugyan megmarad, de kormánytöbbség utat nyit annak, hogy a sajtó kénytelen legyen véleményközlés esetén az ellenvéleménynek is (saját költségén) helyt adni. 2001-ben a viszontválasz intézményével (lex Pokol) egyszer már megpróbálták befogni az őket bírálók száját. Akkor nem sikerült. Most adott ehhez az alkotmánymódosító többség.

Lehet, fél év múlva már én sem írhatok büntetlenül a cinikus kecskéről és a közkáposztáról.

Addig azonban megpróbálom jól kihasználni az időt.

Sólyomszívvel!

A választások előtt kíváncsi voltam arra, a köztársasági elnök a Fidesz-es kormány intézkedéseivel szemben is olyan rigorózus lesz-e, mint a Gyurcsány és Bajnai-kabinetek esetében volt. Szégyellem bevallani, de azt feltételeztem, hogy a Fidesz-szel esetenként majd kevésbé lesz szigorú...dacára annak, hogy az elmúlt években többször is "meglegyintette" az őt a Sándor-palotába beszavazó ellenzéki pártot. 

Azért titokban reménykedtem, hogy az elnök Alkotmány iránti mély elkötelezettsége lesz az erősebb, s nem az őt megválasztók felé húz majd a szíve...Így lett. Győzöt a Sólyom-szív. Az ELNÖK az alkotmány iránti elkötelezettségével összhangban cselekedve néhány órája visszaküldte a parlamentnek a kormánytisztviselőkről szóló új törvényt, amely lehetővé tette volna az indoklás nélküli munkáltatói felmondást.

Amikor néhány nappal ezelőtti bejegyzésemben kifogásoltam a készülő intézkedést, inkább csak annak embertelen voltát nehezményeztem. A köztársasági elnök azonban ezen túlmenő alkotmányjogi és nemzetközi jogi érveket hozot fel elegáns indoklásában. A köztársasági elnök álláspontja szerint az indoklás nélküli elbocsátás lehetősége ellentétes az Európai Unió (EU) jogával, mivel az EU alapjogi chartája kifejezetten biztosítja minden munkavállaló jogát az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemre. Ezzel a Magyarországra is kötelező érvényű európai jogi tilalommal ellentétes egy olyan szabályozás, amely indoklás nélkül teszi lehetővé az elbocsátást. 

Sólyom László a parlament elnökének,  Schmidt Pálnak címzet levelében hangsúlyozza, hogy a kormánytisztviselőkről szóló törvény az indoklás nélküli elbocsátás lehetőségével veszélyezteti a közigazgatás semleges és szakmai szempontokat szem előtt tartó működését, hiszen akár a felettese utasítását szakmai megfontolások alapján vitató kormánytisztviselő is bármikor tarthat jogviszonyának megszüntetésétől. Az elnök ezen túlmenően a levélben arra is rámutat, hogy az elbocsátás indoklásához való jog levezethető az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos alapjogból, ami az egyik legfontosabb védendő alkotmányos érték.

A köztársasági elnök emellett a Magyar Nemzet tudósítása szerint utal arra az ellentmondásra is, hogy amíg a minisztériumok teljes közigazgatási kara indoklás nélkül elbocsátható lesz, addig a helyettes államtitkárokra továbbra is a köztisztviselői törvény szigorú felmentési szabályai irányadók – derül ki az Elnöki Palota közleményéből.

Azt hiszem, a csatát most megnyertük. A háború azonban vesztésre áll, hiszen június végén a Fidesz várhatóan olyan embert választ meg elnöknek, akinek Alkotmány iránti elkötelezettsége, alázata csekélyebb és semmi köze nincs a Láthatatlan Alkotmányhoz, amit az Alkotmánybíróság elnökeként Sólyom markánsan formált.

Nos ha az elnökváltás bekövetkezik, akkor az ehhez hasonló törvények "átmennek" majd, az AB pedig az utólagos normakontrollon egy-két évet mindig elmélázik. Azalatt rengeteg kormánytisztviselőtől lehet majd megszabadulni.

Kell-e örülnünk az szja csökkentésének és a banki különadó emelésének, avagy átverte-e a nemzet szegényebb felét OV?

Már megint dühös vagyok és csalódott is. Hallgattam a nemzetmentőt, bocsánat a NEMZETMENTŐT! a parlamentben amint bejelentete a tervezett adócsökkentést. Kedvem lenne részletesen elemezni, de inkább csak kiragadnék belőle két sokakat érintő tételt, az adócsökkentést és a devizahitelezés "befagyasztását.

Ha tovább olvastok, mindjárt megtudjátok, miért nem kell örülnie a ZEMBEREKNEK (copy right by Orbán Viktor ) az adócsökkentésnek.

Hát azért olyan sok jó nem történt ezzel az adócsökkentéssel. Mondjuk a jelenleg hatályos adótörvény szerint jövő januártól a jelenlegi 18 százalékról 17 százalékra csökkenne az szja alsó kulcsa. Ehelyett 16 százalék lesz. Ez a minimálbéren vagy bruttó havi százezer forint alatt bejelentett kisvállakozóknak (kb. fél millió ember) azt jelenti, hogy havonta 1000 Ft (azaz ezer forint) plusz jut neki.

Fene nagy adócsökkentés, három pakli cigi pont belefér (janártól csak kettő, mert OVI azt elfeledte hozzátenni, hogy persze a dohány jövedéki adója majd azért nőni fog.)! De ha nem az álminimálbéreseket nézzük, hanem a tényleg minimálbéren dolgozó vagy havi 100.000 Ft. alat kereső csaknem másfél millió embert, akkor rögtön elmegy a kedvünk attól, hogy az adón megspórolt pénzt cigire költsük (én egyébként sem dohányzom.) Mert míg a vállkozóknak nem jár alkalmazotti adójóváírás (= az állam ezen keresztül adóztatja) az eltitkolt vállkozói kivét egy részét, addig a melósnak jár ilyen kedvezmény, s havi kb. bruttó 130.000 alat ( a pontos adatra nem emlékszem) gyakorlatilag nem fizetnek adót, csak az egészségbiztosítási járulékot.

Na most akkor ajánlom Orbán Viktornak, hogy menjen el a magyar feldolgozó iparba, vagy egy építkezésre és kérdezze meg a csavarösszecsavarozókat, a a fonósoron szaladgálókat vagy a síneket kopácsolókat, hogy van-e örömre okuk, ha elolvassák a következő egyszerű számítást. 

Kovács Miklós sínkopács (MÁV dolgozó) munkás eddig bruttó 100 ezer forintos béréből 12 500 forint járulékot vontak. Adót nem fizetett, mert járt neki az alkalmazotti kedvezmény. Minden hónap ötödikén odaadott az asszonynak 87500 forintot. Nem könyen, de elvoltak belőle. Télen kitellett belőle még a fűtés számla is, igaz, nem utaztak az Adriára nyaralni. Jövőre K. Miklós fakopácsnak ugyan 18 (17) százalék helyett csak 16 százalék adót kell fizetnie, ám elveszti az adókedvezményét. Szegény K. Miklós és kb.1,2 millió (ténylegesen minimálbéren vagy 100 ezer forint alatt foglalkoztatott sorstársa) biztos jól érzi majd magát attól, hogy 87.500 forint helyett majd csak 71.500 forintot ad az asszonynak. (Telente meg majd mennek segélyért, hajló gerinccel!)

Nos azt hiszem, amikor K. Miklós és sorstársai először kapják majd meg a fizetési borítékjukat, bene a NAGY ADÓCSÖKKENTÉSTŐL LEAPADT FIZETÉSSEL, AKKOR ELGONDOLKODNAK MAJD AZON, HOGY IS LEHETTEK OLYAN HÜLYÉK, HOGY ELHITTÉK A NEMZETMENTŐ ÍGÉRETEIT A TEJJEL, MÉZZEL FOLYÓ DEVIZAHITELBŐL VET KÁNANÁNRÓL.

Na és akkor elérkeztünk a másik kedvencemhez, a devizahitelezés megszüntetéséhez. Mert OVI ahelyett, hogy a kisjövedelműek hitelfelvételét korlátozta volna (erre a Bajnai-kabinet jó szabályt alkotott), egyszerűen bejelentete, devizahitelt "betáblázni" a tulajdoni lapra nem lehet. Na a bank biztos, hogy ingatlanfedezet nélkül nem ad hitelt, tehát volt nincs devizahitelezés. Ezzel egyidejűleg OVI azt is közölte, hogy az idénre tervezetthez képest kb. háromszor annyi adót akarnak beszedni a bankokra kivetett extra adóból.

Következzen hát most a banki különadó humorosnak tűnő, ám valójában nagyon is reális kérdéseket feszegető kiskátéja:

Kérdés: Jó hogy megadóztatjuk a bankokat? 

Válasz: "Mi az hogy, nagyon is!" (Copy Right by Gyurcsány Ferenc)

Kérdés: Örülünk neki? 

Válasz: "Mi az hogy, nagyon is!"

Kérdés: Akkor a tőzsde miért nem örül? 

Válasz: Mert a tőzsde tud valamit, amit OVI elfelejtet elmondani a ZEMBEREKNEK!

Kérdés: Mit tud a tőzsde? 

Válasz: Azt, hogy magyar fizetésből a forint hitel kamatait a szegényebbek nem tudják törleszteni, ezért vettek ugyanis fel tömegesen deviza hitelt.

Kérdés: Miért baj ez? 

Válasz: Mert a részvényesek osztalékért veszik a részvényt nem jószívűségből, s ezért a bankok beárazzák majd az új adót is a hitelek kamatába. Ezért a kamat tovább nő, s még kevesebben lesznek hitelképesek. 

Kérdés: Az miért baj, ha kevesebb lesz a bedőlt hitel, mert kevesebben jutnak hitelhez? 

Válasz: Ha eltekintünk attól, hogy sokan hitel híján a híd alá mehetnek majd lakni, azért, mert ha kevesebbet hitelez a bank, csökken a nyeresége, és növeli a kamatokat ennek pótlására. Arról már ne is beszéljünk, hogy ha kevesebben vesznek fel hitelt, még inkább befagy az amúgy is halott magyar ingatlan piac és építőipar.

Kérdés: Akkor hát nem szabad külön adóval sújtani a bankokat?

Válasz: Szabad, de csak úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, akkor is, ha Pintér Sándor nem állít minden kecske és káposzta mellé külön látható rendőrt. (A látható rendőrről alább még lesz szó...) Különadó már most is van, a megtriplázása nem biztos hogy nyerő ötlet. 

S hogy mi jut eszembe (még) a fenti kiskáté nyomán? 

A legszegényebbeket (köztük azokat, akiket fizetéscsökkenéssel támogat az adócsökkentő Orbán-kabinet)az építőiparban foglalkoztatják, mert csak ott kell képzetlen munkaerő, segédmunkás. Ebből meg az is következik, hogy 

• Ha nincs olcsó hitel, nincs építkezés. 
• Ha nincs építkezés, nincs a szegényebbeknek munka. 
• Ha nincs munka, nő a megélhetési bűnözés. 
• Ha nő a bűnözés Pintér Sándor majd szakképzett (és ezért az államnak sok pénzbe kerülő) láthatósági rendőrt állít minden tyúkudvar mellé. 
• Ha sokba kerül a rend fentartása emelni kell az adót. 
• Ha emelik az adót akkor azt legfeljebb a fidesz válságkommunikációs szakemberei képesek adócsökkentésnek nevezni. 

És bármit mondjon is a nemzetmentő, az adót végül úgyis a Zemberek(!) fizetik meg a legvégén, mindegy hogy kire rójja ki az állam. József Atilával szólva:"akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja , nyomja,összefogja egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált"../id. Eszmélet c. vers/.)

De éljen a szűkkeblű magyar felső-középosztály, amelyik már megint győzött a szegények felett. És éljen Orbán Viktor is!

Azért emlékeztetnék, ez egy phirrusi győzelem vagy Petőfivel: habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr. 

2002-ben is azért vesztett a Fidesz, mert az emberek nem feledték el, hogy a ciklus elején elvette a nyugdíjasoknak járó emelést, meg törölte a minimálbér adóvisszatérítését. Most ugyanezt csinálják. 

A Zemberek ma még örömködnek, mert nem értik mi történik, egész addig, míg az első fizetési borítékot meg nem kapják. 

Nagy kedvem lenne most még idecitálni az ókori görögök szavazóköveccsel kapcsolatos nézeteit, de majd legközelebb...orrontom, nem kell sokat várnotok!

A kismamákat is kirúgják, ugye?

Két napja még azt hittem, hogy a  köztisztviselők indoklás nélküli kirúgásánál embertelenebb és agresszívabb lépést már nem is tehet a még meg sem alakult Orbán-kormány.  Tévedtem. A rettenet folytatódik. A gonoszság netovábja, hogy a köztisztviselői törvény módosításával "kormánytisztviselővé" avanzsáló, a központi közighazgatásban dolgozó mintegy hatvanezer embert már azok a minimális jogok sem illetik majd meg, amit a Munka Törvénykönyve (MT) a versenyszférában alkalmazott dolgozóknak alanyi jogon biztosít. Akadt ugyan egy fideszes honatya, neve szerint Horváth Zsolt, aki jobbítana a törvénytervezeten.  Javaslata szerint mégis kötelező lenne, hogy a munkáltató a tisztviselő felmentését indokolja, és vita esetén a felmentés indokának valóságát és okszerűségét bizonyítsa. Vagyis kegyesen visszavonnák az eredeti Navracsics-Répássy-Rétváry javaslat legvitatottabb pontját és magadnák a "kormánytisztviselőknek" azt az elemi jogot, amit az MT minden munkavállaónak ( s eddig a Köztisztviselők jogállási törvénye a közszolgáknak is) biztosít. A Horváth-javaslat szerint felmentésre csak a kormánytisztviselő képességeivel, a tisztviselői jogviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő körülmény adhatna okot.

Már éppen kezdtem volna hátradőlni a fotelben, s örömködni, hogy lám-lám, csak valami elírás, végiggondolatlanság volt, amit két napja szóvá tettem, és szó sincs semmiféle zsákmányszerzésről, amikor rápillantottam egy másik módosító indítványra, nevesül Szabó Erika képviselő asszonyéra, aki egy "ellentmondást" küszöbölne ki a Navracsics-Répássy-Rétváry-javaslat szövegéből. Ebben ugyanis egyhelyütt az szerepel, hogy a munka törvénykönyvének a  felmondási tilalomra vonatkozó rendelkezéseit a tisztviselők esetében nem kell alkalmazni, másutt azonban a javaslat hivatkozik erre. A képviselő ez utóbbi hivatkozást venné ki a szövegből. Amivel egyértelművé válna, hogy a betegség vagy a gyes nem akadálya az elbocsátásnak. Már találgatni sincs kedvem arról, hogy vajon képviselő asszony csak átgondolatlanul, figelmetlenül nyújtota-e be javaslatát, vagy  előre megfontolt, a kormányprogram szellemével ( keresztény szellemiségű népesedéspolitikai céljaival) ellentétes gonoszságból.

Mi a baj a gyesen lévő kismamákkal? Ha "kormánytisztviselők", miért nem járhat nekik legalább annyi, mint a minden más munkahelyről szülési szabadságra távozóknak?

S megint írom: ami történik - ha tényleg komolyan gondolják a konzervatív hölgyek és urak - gonoszság és embertelenség. De van benne rendszer...

A még meg sem alakult Orbán-kormány fogafehérje

Ha volt is illúzióm a választások éjszakáján, hogy a magát jobboldali pártként aposztrofáló Fidesz nem fog minden baloldali értéket villámgyorsan bedarálni, az mára elszállt. A még meg sem alakult Orbán-kabinet most kimutatta foga fehérjét. Elvonni készül a köztisztviselői kar egyetlen, maradék "pajzsát", ami a politikai nyomástól megvédi a kiszolgáltatott alkalmazottakat. Répássy Róbert a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításával ugyanis még azt az alapvető jogot is elvenné az állam szolgáitól, ami bármely más, a versenyszférában dolgozó alkalmazotnak jár. Hogy ugyanis főnökeik emberszámba vegyék, s ha kirúgják, akkor legalább annyit mondjanak neki: "Jenőkém, túl sokszor késtél, mész a levesbe!" 

Mert hát ha egyszer egy munkáltató indokolja a kirúgást, akkor azt peresíteni is lehet, a perben pedig bizonyítani, hogy az indoklás nem valós volt, nem a késés miatt tették utcára a melóst, hanem mert (esetleg) valamilyen nem szakmai, hanem politikai megrendelésnek lelkiismerete miatt nem tudot megfelelni. (Azt már leírni is alig merem, hogy mi lesz ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után azokkal a köztisztviselőkkel, akik esetleg valamely nem kormányzó párt egyszerű tagjaként végzik egy kormányhivatalban, vagyönkormányzatnál munkájukat.) 

Egy törvényjavaslatnak csúfolt rettenet

Répássy, akit alkotmányban jártas jogászi mivoltában amúgy meglehetősen nagyra tartok, még meg is fejeli, ezt a törvényjavaslatnak csúfolt rettenetet: az indoklás nélkül kirúgottaknak mindössze kéthavi felmondási időt fizetne. Az egyelőre nem teljesen világos számomra, hogy mi lesz a ledolgozott évek után járó végkielégítés sorsa,  de az, hogy az úgynevezett "felmentési időt" így megcsonkítják, sok jót nem ígér.

A köztisztviselői életpálya szabályzását még 1993-ban hozták létre. Lényege - akkor - az volt, hogy a tisztviselő viszonylag alacsonyabb fizetésért, de nagyobb alkalmazási biztonságal dolgozik, s védik a politikai típusú megrendelésektől. Mára ebből csak az alacsony fizetés maradt. Még a 2. Gyurcsány-kormány  kezdeményzete, s a parlament törvénybe is iktatta, hogy rövidítsék le a felmentési időt (és tegyék függővé attól, hogy ki hány évet dolgozott azt megelőzően a munkahelyén) illetve csökkentsék a végkielégítést. Mi több, az állami úriembersége a 2006-os megszorító csomag után arra sem terjedt ki, hogy egy összegbe odaadja a köztisztviselőnek az elbocsátáskor járó teljes összeget. Azt csak havi részletekben kaphatta, akkor is, ha a felmentési idő alatt a munkavégzés (egy része alól)  mentesült. De a baloldali kormány, mely gazdasági megfontolásból csökkentette a köztisztviselők elbocsátási védettségét, odáig nem merészkedett, hogy, törvénybe iktassa az indoklási kötelezettség eltörlését.! (Mi több, egyes vezetői kinevezések esetén, ahol korábban azok visszavonásakor ilyen indoklási kötelezettség nem volt, törvénybe iktatta, hogy legyen ilyen.)

Mert megtehetjük!

Gyurcsány kormányának volt indoka a védettség csökkentésére. Az államreform keretében az állami intézmények átszervezésével, háttérintézmények megszüntetésével két év csaknem húszezerrel csökkenteték a tisztviselők számát. A még meg sem alakult Orbán-kabinet azonban most nem erre készül. A Fidesz indoklása egyelőre  legfeljebb annyi, hogy "CSAK" vagy hogy "MERT MEGTEHETJÜK". 

Azt gondolom, a valódi indok, hogy az USA-ban honos zsákmányelv alapján a lehető legtöbb vezetői (alvezetői és kisvezetői) posztról állítsák fel azokat, akik kinevezésüket az előző (vagy azt megelőző) kormányok alatt kapta. Ebből a szempontból mindegy, hogy munkáját jól végezte-e vagy pártkatona volt-e a tisztviselő. S mostmár az is látszik, hogy mégcsak valami meleg, puha, bolyhos bársonyszékben sem kell ülnie anak, akit lapátra tesznek. Nem. Ez a törvény az egyszerű robotos tisztviselők szól. Azokról, akik az okmányirodai ablakoknál a személyi igazolványt kiállítják, vagy azokról, akik az oktatási hivatalokban az érettségi vizsga miatt érkező panaszokat elbírálják.

Mert kell a híveknek a poszt, s mert így sokkal olcsóbb megszabadulni a közszolgáktól.

Hamarosan százezer köztisztviselő érezheti majd saját bőrén, mit is jelent a totális kiszolgáltatottság és megalázottság. Aki meg akarja tartani a közszférában állását, az egyetlen dolgot tehet majd: lehajtott fejjel kussol és reménykedik, hogy ez elég lesz állása megtartásához.

Nem lesz az!

Bár az elmúlt hetekben kíváncsian vártam és figyeltem, mit tesz majd az új kormánypárt (amelyre én nem szavaztam!), most kénytelen vagyok azt mondani, nem ilyen lovat akartunk. Gyanítom, hamarosan sok (csalódott) Fidesz-szavazó követ majd.

De ettől sem én, sem a fenyegetett "kormánytisztviselők" nem érezzük majd magunkat jobban.