Közérdekű adat-e, hogy miről tárgyalt 1989 márciusában Németh Miklós akkori kormányfő Mihail Gorbacsov orosz pártfőtitkárral? Aligha hiszem, hogy van olyan ember, aki erre a kérdésre nemet mond. Az események egyik szemtanúja, Németh Miklós rendszerváltó kormányfő mégis nemet mondott e kérdésre.
A velünk élő történelmet addig kell felderítenünk, a történéseket pontosan tisztáznunk, amíg az események résztvevői, a történések mozgatói, a függönyök mögött állók még élnek, saját szavaikkal tudják elmondani nekünk (és az utókornak), hogy pontosan mi és miért történt. Éppen ez az, amire most Kende Péter egy per keretében megpróbálja rákényszeríteni Németh Miklóst.
Az egykori magyar kormányfő számomra érthetetlen módon érvel a tudósítások szerint a perben azzal, hogy azért nem adja át a kérdéses dokumentumokat a közírónak, mert ő ma már nem minősül közszereplőnek.
Ha nem közszereplő, miként őrizhet "asztalfiókjában" az ország sorsát megváltoztató, a minket a határnyitásig és a rendszerváltásig elvezető eseményekről másutt fel nem lelhető iratokat?
Ha nem közszereplő, miért nem adja át azokat egy olyan levéltárnak, amelyben bárki (vagy ha azok bizalmas adatokat tartalmaznak, akkor a megfelelő kutatási engedéllyel rendelkező személy) kutathatja azokat, feltárhatja a múltbeli eseményeket? Hiszen ezek az iratok, függetlenül attól, hogy jogszabály van-e róla vagy sem, nem a volt kormányfő magántulajdonát képezik, hanem a Magyar Köztársaságé (pontosabban jogelődjéé). Németh Miklós sem magánemberként, hanem az ország végrehajtó hatalmának vezetőjeként vett részt az említet tárgyalásokon.
Németh Miklós 1988-89-ben bátor ember volt. Munkatársai, köztük Horn Gyula akkori külügyminiszter olyan lépésekre sarkallták (határnyitás), aminek megtételéhez nem csak politikusi kvalitások, de emberi nagyság is kellett.
És Németh mert bátornak lenni, merte vállalni a kockázatot.
Ezért érthetetlen, hogy most 20 év elteltével, ahelyett hogy segítené az események tisztázását, valamilyen okból titkolódzik.
Aligha hiszem, hogy a Kende által kért feljegyzésekben vagy levélváltásban bármi olyan szerepelne, ami árnyékot vetne a rendszerváltó kormányfőre. Az viszont biztos, hogy segítené tisztázni (árnyalni) a közelmúlt történelmét.
Az igazi nagyság arról is szól, hogy az ember demokrata marad akkor is, amikor már nem rá irányul a közösség figyelme.
