Kérdéseivel megsértett engem, kedves Ferenc!

Kedves Ferenc! Mai blogbejegyzésének két mondata újságíróként, emberként is mélyen megsértett. Tényleg úgy gondolja, hogy a magyar újságírók árulják el az országot, amikor nem elemeznek, és nem írnak? Nem arról van szó, hogy az Ön pártjának médiapolitikája eredményeként az elemző baloldali újságírók az elmúlt években elvesztették lehetőségüket a publikálásra? Ön kéri a gerincet, bátorságot és fügetlenséget számon rajtunk, aki hagyta, hogy  "informális pártpénztárnokok" szőjjék tovább a baloldali médiabirodalom szálait, akkor is, amikor már világosan látszott, hogy ez a birodalom rothad?

  

Válasz Gyurcsány Ferenc "Magyarországnak erőszakos kontárkormánya van" című blogbejegyzésére

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

Kedves Ferenc! 

Amíg kormányzott, támogattam. Amikor már nem, védtem Önt, ha ok és indok volt a védelemre vagy a támadás volt nemtelen. Tettem ezt újságíróként, mindennemű hátsó szándék nélkül. Pusztán azért, mert úgy láttam - függetlenül személyes szimpátiámtól vagy antipátiámtól - , hogy igaztalan támadás érte, vagy mert az Ön által ajánlott megoldás volt a leghelyesebb. Mert ez állt harmóniában azzal, amit újságíróként a világról gondolok.

Mai blogbejegyzésének két mondata azonban újságíróként, emberként is mélyen megsértett. Dacára annak, hogy az elmúlt 15 évnyi politikai újságírói munkám során, már jó sokszor sértetek és aláztak meg politikusok, így aztán ingerküszöböm mára már meglehetősen magas.

Személyemben, emberségemben sértett meg kétszeresen is. Először, mert sommásan egy kalap alá vette a teljes magyar sajtószakmát, mitha abban nem lennének, harcos, az emberekért kiálló újságírók csakúgy mint kevésbé harcos, konformisták és persze a mindenkori összes igényt kiszolgálók. Pontosan úgy, ahogy ez a politikusok körében is vagyon.

Ez volt a kisebbik sérelem.

Másodjára azokkal a kérdéseivel sértett meg - ezek csupán stílusukban kérdések, valójában a költői kérdés formájába bújtatott állítások - amelyekben azt firtatja, hol vannak az elemzők, újságírók,  miért nem szembesítenek, mitől félnek?

Majd azzal vádolja meg, szintén költői kérdés formájában, a teljes magyar értelmiséget, benne a politikai újságírókat, hogy harminc ezüstért bármire képesek . Akár még az ország elárulására is.

Árulózásból az elmúlt négy évben volt elég! 

Ezt Ön tudhatja legjobban. 

Tényleg úgy gondolja, hogy a magyar újságírók árulják el az országot, amikor nem elemeznek, és nem írnak?

Nem inkább arról van szó, hogy az Ön és az Ön pártjának médiapolitikája eredményeként az elemző, a politikát és gazdaságot értő baloldali újságírók az elmúlt években elvesztették lehetőségüket a publikálásra? Hogy nincs hely, ahol megszólaljanak?

Mialatt Ön ilyeneket ír, elfeledi, hogy  míg Ön kormányozta az országot, munkatársai időnként (nem is ritkán), megpróbáltak a baloldali (és nem csak a baloldali) sajtóra hatni. Önre hivatkozva "telefonáltak", s ha az eredménytelen volt, akkor a főnökeinket hívták fel. "Orientáltak", hogyan lássuk helyesen a világot. S ha máshogy láttuk, mit ahogy ők kívánták, legközelebb kimaradtunk abból a körből, amelynek a kurrens háttérinformációkat osztogatták. S Ön tudva erről a gyakorlatról, nem tett ellene semmit! Hagyta, hogy enmberei tegyék! Nos ezzel kezdődött (helyesebben folytatódott) a baloldali sajtó rothadása, amely oda vezetett, hogy a rövid pórázon tartott baloldali lapok elvesztették olvasóikat, a megmaradt néhány médium pedig a tőkehiány okán a választások óta keveset mer bevállani, mert nem érzi, hogy ott állna mögötte a harcban egy tőkeerős baloldali üzleti szféra. (Hol van az már...!)

Ön kormányfőként, pártelnökként harcot indított a politka, a közélet megtisztítása érdekében. Mi újságírók, ezt Önnel együtt "bevállaltuk". 

Én személy szerint is. 

Ön pedig cserben hagyott minket. 

Egy nap azon vettem észre magamat, hogy miközben azt hiszem, hogy harcolok valamiért, Ön valójában már rég kivonult, feladta, s átengedte a terepet az "informális pártpénztárnoknak". Aki pedig abban a sajátos mocsárban szocializálódva, amiben a pártok ma is (még mindig) élnek, gazdálkodnak, költik a fekete, szürke  és még ki tudja milyen színű pénzeket, úgy gondolta, bármit megtehet. Telefonált. A többit az Ön és az olvasók fantáziájára bízom.

Ha már számon kéri  az újságírók gerincét, miért nem azon (azokon) kéri számon, akik azt megtörték?

Ön, kéri újságíró társaimon (engem a kritika nem illet!) számon ezt, aki sokkal több hatalommal és lehetőséggel bírt az MSZP elnökeként, hogy változtasson a magyar baloldali média helyzetén, de nem tette?

Mit tett Ön azért pártelnökként és a Táncsics Alapítvány kuratóriumának elnökekén annak érdekében, hogy a lepusztulóban lévő szétzilálódott baloldali média új erőre kapjon, s  a néhány pártvezér egymásnak üzengetését szolgáló médiumok helyett egy erős, szabad, gondolkodásában baloldaliként is független, irányításában pedig  tőkeerős médiaháló jöjjön létre? (Hasonló ahhoz, amit nyolc évnyi szisztematikus munkával a jobboldalon a konzervatív eszmeiségben hívő üzletemberek létrehoztak és immár eredményesen működtetnek is.) 

Ön kéri a gerincet, bátorságot és fügetlenséget számon rajtunk, aki hagyta, hogy  "nformális pártpénztárnokok" szőjjék tovább a baloldali médiabirodalom szálait, akkor is, amikor már világosan látszott, hogy ez a birodalom bűzlik a rothadástól és a választások után széthullik?

Mit tett Ön azért, kedves Ferenc, hogy ez ne így legyen?

Meglehet, Ön most nem ért egyet velem.  (Rendszerint így szokott köztünk lenni, de azért vitázva is tisztelem Önt.) Sőt talán sérti, amit írok. Ha így van, azt nem sajnálom. De remélem, nem sérti jobban, mint ahogy engem sértenek az Ön igaztalan kérdései. 

De úgy gondolom, tehetem, mert egyike vagyok azoknak az újságíróknak, akik próbáltak harcolni, akkor is, amikor a magyar politikai baloldal magára hagyta őket. A történelmi hűség kedvéért, és a "gyakorlat" bemutatására, egy nagy zárójelben, mert hogy eredeti mondandómhoz vajmi köze van, inkább csak "tájkép szelíd ecsettel", idézzük fel, amikor az úgynevezett Sutka-levél publikálása nyomán az ügyészség államtitoksértéssel vádolt meg, s nyolc évnyi börtönnel fenyegetett. Magamra hagyva, két évig harcoltam az igazamért és nyertem. Majd az ügy lezárulta után (!) amikor mind első, mind másodfokon a bíróság engem tisztának talált,  2006-ban egy elemző publicisztikában fejtetem ki, miért gondolom azt, hogy az ügyészség nem mentes a Fidesz politikai befolyásolásától. Ezért engem az ügyészség "jóhírnevének" megsértése miatt bíróság elé citáltak. (Ki nem harcol itt, kedves Ferenc?..) 

Hol volt az ön "informális pártpénztárnoka", amikor a perben a publicisztikámat közlő lap - amelynek akkor még a munkatársa voltam - az elsőfokon történt részleges perveszteség után kényszerűen "ejtette" az ügyet, mert erőforrásaiból csak arra tellett, hogy elvegetáljon tizenkét éves számítógépeivel és nyolc éve folyamatosan csökkenő bérű újságíróival. S mivel a büntetőperből jogilag tisztán, ám anyagilag lenullázva kerültem ki, a laptól kapott támogatás híján nekem is vissza kellett vonulnom. (Pedig más lapok, például a jobboldalon, rendre nyerték a hasonló jellegű ügyeket.) Nos akkor hol voltak a baloldali üzletemberek, akik máskor oly sietve adták le igényeiket arra, hogy mit kell nekünk gondolnunk?

Más példákat is tudnék még idézni, de önnön balsorsommal példálózni nem lenne helyénvaló.

Fanyalgás helyett, kedves Ferenc, tessék előállni azokkal a baloldali üzletemberekkel, akik látnak fantáziát a baloldali sajtó feltámasztásában, a baloldali gondolatban és gondolkodókban!

Tessék megszervezni, elindítani és gondozni a baloldali médiahálót, mindaddig, míg önállóan lábra nem tud állni. A feladat férfiért kiállt! Önnek pedig a Táncsics Alapítvány elnökeként munkaköri "kötelessége" is a baloldali demokrácia, a nyilvánosság fejlesztésével kapcsolatos koordinációs feladatok végzése.

Hát legyen férfi, kedves Ferenc, és vállalja be. Duma helyett! Én pedig kész vagyok segíteni, minden tudásommal, tapasztalatommal. Nyílt szívvel, tiszta lélekkel és EGYENES gerinccel!  Félre téve azt a rossz érzést, keserűséget, ami most Ön miatt szívembe magát befészkelte.

Ha nincs sajtója a magyar baloldali értelmiségnek, és ma nincsen, akkor nincs baloldali nyilvánosság.

Mutasson nekem egy médiafelületet, kedves Ferenc, ahol megjelenhetnek meg a cikkeim, anélkül, hogy a GAZDÁK utasításaira kiszerkesztenék belőle a nekik nem tetsző  tudást és szellemet, és én kifordítom sarkaiból a jobboldali Magyarországot!

A harcot addig sem adom fel! Most más lehetőségem nincsen, ezért saját személyes blogomon keresztül folytatom.

Ezért a jövőre nézve ajánlom baráti figyelmébe a http://csikrita.blogspot.com/ -ot.

Kiváló tisztelettel:

Csík Rita

hírlapíró

Cinikus kecskére közkáposztát

Az utóbbi napokban már arcom se rezdült, amikor azt hallottam, hogy újabb és újabb állami intézmény élére állítanak fideszes komisszárt (bár a komisszár kifejezés miatt a kormányzó párt nyilván tiltakozna, mivel „önkényuralmi” kifejezés). Azt hittem, nem tudnak meglepni. Domokos László képviselő úr ÁSZ elnöki jelölése azonban kiverte nálam a biztosítékot.

Orbán miniszterelnök úr nyilván azért bízza rá a közpénzek fölötti őrködésre legfőképp hivatott Állami Számvevőszék vezetését, mert a szarvasi honatya igencsak szeretheti a pénzt. Őrizgetni, számlálgatni, de leginkább akkor szereti, ha az ő bugyellárisba gurulnak be a forintok.

Itt és most nem azon akadok ki, hogy morálisan elfogadható-e egy olyan ember jelölése a közpénzügyek ellenőrzésére, aki az előző parlamenti ciklusban nem csak a parlamenti képviselőségért vette fel a fizetést és a neki járó költségtérítéseket, hanem a megyei közgyűlés elnökévé választatva közgyűlési elnöki nemkétfillér bért is zsebre rakta. Nem. Ezért nem lenne jogom kiakadni. Mert ez mind törvényes volt. Mint ahogy törvényes volt az is, hogy megyei elnökké emeltetvén Domokos képviselő úr évente milliós jutalmakat szavaztatott meg magának az amúgy pénzügyileg igencsak nagy nehézségekkel küzdő Békés megye közgyűlésével.

Hogy dupla pénzek felvétele erkölcsös-e, azt a kérdést meg jobb, ha nem feszegetjük, mert a jó erkölcs - ha ide parafrazeáljuk Pozsgay Imre rendszerváltás tájékán a háláról mondott elhíresült szavait - Magyarországon már jó ideje „nem politikai kategória”. Európában az, no de ki akar itt Európába menni?

Nos ha minden törvényes, akkor ugyan mi bajom van azzal, hogy a szeretett népvezérünk, Orbán Viktor a köz káposztájának őrizetét rábízza Domokos képviselő úrra.

Domokos képviselő úr, képviselő úrként 12 éve veszi fel immár - vidéken élő képviselőként - a lakhatási támogatást. 12 év alatt összesen csaknem 13,5 millió forintot. (Jelenleg havi 115 ezer, vagyis évi 1,38 millió forintot utal neki az Országgyűlés Hivatala.)

Hogy ez törvényes és jár neki? Hát nem egészen!  A képviselők javadalmazásáról szóló törvény 4. § szerint ugyanis a „A nyilatkozata szerint Budapesten lakóhellyel nem rendelkező képviselő a havi alapdíj 50%-ával megegyező összegű lakhatási támogatásra jogosult.” Domokos leendő ÁSZ elnök úr azonban vagyonnyilatkozata szerint most is, ahogy az utóbbi néhány évben is, rendelkezett budapesti lakással.

Erre akár még azt is mondhatnánk, hogy kicsi „stikli”, most majd visszafizeti visszamenőleg azt a mintegy 13,5 milliót a köz kasszájába, amit vitathatóan, nyilván tévedésből, felvett.

Mondhatnánk, ha Domokos képviselő úr egy a Blikknek adott cinikus nyilatkozatában rá nem világított volna, hogy "Valóban van Pesten lakásom, viszont a választókerületemben, Szarvason nincs, ezért jár a lakhatási költségtérítés.” A magyarázkodó képviselő még azt is bevallotta, hogy a neki havonta kiutalt százezres összegből nem bérel lakást a választókörzetében. Azért nem, mert onnan 15-20 percnyi autókázásra van állandó bejelentett lakása Békéscsabán, továbbá néhány más ingatlana is. S ami ezek után a képviselő úr száját elhagyja, ahhoz kommentárt inkább már nem is fűznék. A furcsa lakás(nem)bérlést firtató kérdésre csak annyit mond ”Miért, van ezzel valami probléma? Nyolc település tartozik a választókörzetemhez, van költségem, higgye el!”

Készséggel elhiszem. Csak hát akkor mire veszi fel a képviselő úr a havi 556 560 forint (ez évente három rendes magyar ember átlagfizetése, 6, 678 millió forint) képviselői költségtérítést ( új magyar nevén választókerületi pótlék), amit a költségek fedezésére kap?

Domokos urat bizton megválasztják FŐSZÁMVEVŐNEK. A kérdés az, hogy ha a kecske jóllakik, közben azért megmarad-e az adófizetők káposztája?

 Ps.: mialatt ezt írom, az országgyűlés kultúrában illetékes bizottsága éppen „kiszerkeszti” az alkotmányból a vélemény kinyilvánításának szabadságát tág határok közt biztosító passzust. A szólás szabadsága ugyan megmarad, de kormánytöbbség utat nyit annak, hogy a sajtó kénytelen legyen véleményközlés esetén az ellenvéleménynek is (saját költségén) helyt adni. 2001-ben a viszontválasz intézményével (lex Pokol) egyszer már megpróbálták befogni az őket bírálók száját. Akkor nem sikerült. Most adott ehhez az alkotmánymódosító többség.

Lehet, fél év múlva már én sem írhatok büntetlenül a cinikus kecskéről és a közkáposztáról.

Addig azonban megpróbálom jól kihasználni az időt.

Sólyomszívvel!

A választások előtt kíváncsi voltam arra, a köztársasági elnök a Fidesz-es kormány intézkedéseivel szemben is olyan rigorózus lesz-e, mint a Gyurcsány és Bajnai-kabinetek esetében volt. Szégyellem bevallani, de azt feltételeztem, hogy a Fidesz-szel esetenként majd kevésbé lesz szigorú...dacára annak, hogy az elmúlt években többször is "meglegyintette" az őt a Sándor-palotába beszavazó ellenzéki pártot. 

Azért titokban reménykedtem, hogy az elnök Alkotmány iránti mély elkötelezettsége lesz az erősebb, s nem az őt megválasztók felé húz majd a szíve...Így lett. Győzöt a Sólyom-szív. Az ELNÖK az alkotmány iránti elkötelezettségével összhangban cselekedve néhány órája visszaküldte a parlamentnek a kormánytisztviselőkről szóló új törvényt, amely lehetővé tette volna az indoklás nélküli munkáltatói felmondást.

Amikor néhány nappal ezelőtti bejegyzésemben kifogásoltam a készülő intézkedést, inkább csak annak embertelen voltát nehezményeztem. A köztársasági elnök azonban ezen túlmenő alkotmányjogi és nemzetközi jogi érveket hozot fel elegáns indoklásában. A köztársasági elnök álláspontja szerint az indoklás nélküli elbocsátás lehetősége ellentétes az Európai Unió (EU) jogával, mivel az EU alapjogi chartája kifejezetten biztosítja minden munkavállaló jogát az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemre. Ezzel a Magyarországra is kötelező érvényű európai jogi tilalommal ellentétes egy olyan szabályozás, amely indoklás nélkül teszi lehetővé az elbocsátást. 

Sólyom László a parlament elnökének,  Schmidt Pálnak címzet levelében hangsúlyozza, hogy a kormánytisztviselőkről szóló törvény az indoklás nélküli elbocsátás lehetőségével veszélyezteti a közigazgatás semleges és szakmai szempontokat szem előtt tartó működését, hiszen akár a felettese utasítását szakmai megfontolások alapján vitató kormánytisztviselő is bármikor tarthat jogviszonyának megszüntetésétől. Az elnök ezen túlmenően a levélben arra is rámutat, hogy az elbocsátás indoklásához való jog levezethető az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos alapjogból, ami az egyik legfontosabb védendő alkotmányos érték.

A köztársasági elnök emellett a Magyar Nemzet tudósítása szerint utal arra az ellentmondásra is, hogy amíg a minisztériumok teljes közigazgatási kara indoklás nélkül elbocsátható lesz, addig a helyettes államtitkárokra továbbra is a köztisztviselői törvény szigorú felmentési szabályai irányadók – derül ki az Elnöki Palota közleményéből.

Azt hiszem, a csatát most megnyertük. A háború azonban vesztésre áll, hiszen június végén a Fidesz várhatóan olyan embert választ meg elnöknek, akinek Alkotmány iránti elkötelezettsége, alázata csekélyebb és semmi köze nincs a Láthatatlan Alkotmányhoz, amit az Alkotmánybíróság elnökeként Sólyom markánsan formált.

Nos ha az elnökváltás bekövetkezik, akkor az ehhez hasonló törvények "átmennek" majd, az AB pedig az utólagos normakontrollon egy-két évet mindig elmélázik. Azalatt rengeteg kormánytisztviselőtől lehet majd megszabadulni.

Kell-e örülnünk az szja csökkentésének és a banki különadó emelésének, avagy átverte-e a nemzet szegényebb felét OV?

Már megint dühös vagyok és csalódott is. Hallgattam a nemzetmentőt, bocsánat a NEMZETMENTŐT! a parlamentben amint bejelentete a tervezett adócsökkentést. Kedvem lenne részletesen elemezni, de inkább csak kiragadnék belőle két sokakat érintő tételt, az adócsökkentést és a devizahitelezés "befagyasztását.

Ha tovább olvastok, mindjárt megtudjátok, miért nem kell örülnie a ZEMBEREKNEK (copy right by Orbán Viktor ) az adócsökkentésnek.

Hát azért olyan sok jó nem történt ezzel az adócsökkentéssel. Mondjuk a jelenleg hatályos adótörvény szerint jövő januártól a jelenlegi 18 százalékról 17 százalékra csökkenne az szja alsó kulcsa. Ehelyett 16 százalék lesz. Ez a minimálbéren vagy bruttó havi százezer forint alatt bejelentett kisvállakozóknak (kb. fél millió ember) azt jelenti, hogy havonta 1000 Ft (azaz ezer forint) plusz jut neki.

Fene nagy adócsökkentés, három pakli cigi pont belefér (janártól csak kettő, mert OVI azt elfeledte hozzátenni, hogy persze a dohány jövedéki adója majd azért nőni fog.)! De ha nem az álminimálbéreseket nézzük, hanem a tényleg minimálbéren dolgozó vagy havi 100.000 Ft. alat kereső csaknem másfél millió embert, akkor rögtön elmegy a kedvünk attól, hogy az adón megspórolt pénzt cigire költsük (én egyébként sem dohányzom.) Mert míg a vállkozóknak nem jár alkalmazotti adójóváírás (= az állam ezen keresztül adóztatja) az eltitkolt vállkozói kivét egy részét, addig a melósnak jár ilyen kedvezmény, s havi kb. bruttó 130.000 alat ( a pontos adatra nem emlékszem) gyakorlatilag nem fizetnek adót, csak az egészségbiztosítási járulékot.

Na most akkor ajánlom Orbán Viktornak, hogy menjen el a magyar feldolgozó iparba, vagy egy építkezésre és kérdezze meg a csavarösszecsavarozókat, a a fonósoron szaladgálókat vagy a síneket kopácsolókat, hogy van-e örömre okuk, ha elolvassák a következő egyszerű számítást. 

Kovács Miklós sínkopács (MÁV dolgozó) munkás eddig bruttó 100 ezer forintos béréből 12 500 forint járulékot vontak. Adót nem fizetett, mert járt neki az alkalmazotti kedvezmény. Minden hónap ötödikén odaadott az asszonynak 87500 forintot. Nem könyen, de elvoltak belőle. Télen kitellett belőle még a fűtés számla is, igaz, nem utaztak az Adriára nyaralni. Jövőre K. Miklós fakopácsnak ugyan 18 (17) százalék helyett csak 16 százalék adót kell fizetnie, ám elveszti az adókedvezményét. Szegény K. Miklós és kb.1,2 millió (ténylegesen minimálbéren vagy 100 ezer forint alatt foglalkoztatott sorstársa) biztos jól érzi majd magát attól, hogy 87.500 forint helyett majd csak 71.500 forintot ad az asszonynak. (Telente meg majd mennek segélyért, hajló gerinccel!)

Nos azt hiszem, amikor K. Miklós és sorstársai először kapják majd meg a fizetési borítékjukat, bene a NAGY ADÓCSÖKKENTÉSTŐL LEAPADT FIZETÉSSEL, AKKOR ELGONDOLKODNAK MAJD AZON, HOGY IS LEHETTEK OLYAN HÜLYÉK, HOGY ELHITTÉK A NEMZETMENTŐ ÍGÉRETEIT A TEJJEL, MÉZZEL FOLYÓ DEVIZAHITELBŐL VET KÁNANÁNRÓL.

Na és akkor elérkeztünk a másik kedvencemhez, a devizahitelezés megszüntetéséhez. Mert OVI ahelyett, hogy a kisjövedelműek hitelfelvételét korlátozta volna (erre a Bajnai-kabinet jó szabályt alkotott), egyszerűen bejelentete, devizahitelt "betáblázni" a tulajdoni lapra nem lehet. Na a bank biztos, hogy ingatlanfedezet nélkül nem ad hitelt, tehát volt nincs devizahitelezés. Ezzel egyidejűleg OVI azt is közölte, hogy az idénre tervezetthez képest kb. háromszor annyi adót akarnak beszedni a bankokra kivetett extra adóból.

Következzen hát most a banki különadó humorosnak tűnő, ám valójában nagyon is reális kérdéseket feszegető kiskátéja:

Kérdés: Jó hogy megadóztatjuk a bankokat? 

Válasz: "Mi az hogy, nagyon is!" (Copy Right by Gyurcsány Ferenc)

Kérdés: Örülünk neki? 

Válasz: "Mi az hogy, nagyon is!"

Kérdés: Akkor a tőzsde miért nem örül? 

Válasz: Mert a tőzsde tud valamit, amit OVI elfelejtet elmondani a ZEMBEREKNEK!

Kérdés: Mit tud a tőzsde? 

Válasz: Azt, hogy magyar fizetésből a forint hitel kamatait a szegényebbek nem tudják törleszteni, ezért vettek ugyanis fel tömegesen deviza hitelt.

Kérdés: Miért baj ez? 

Válasz: Mert a részvényesek osztalékért veszik a részvényt nem jószívűségből, s ezért a bankok beárazzák majd az új adót is a hitelek kamatába. Ezért a kamat tovább nő, s még kevesebben lesznek hitelképesek. 

Kérdés: Az miért baj, ha kevesebb lesz a bedőlt hitel, mert kevesebben jutnak hitelhez? 

Válasz: Ha eltekintünk attól, hogy sokan hitel híján a híd alá mehetnek majd lakni, azért, mert ha kevesebbet hitelez a bank, csökken a nyeresége, és növeli a kamatokat ennek pótlására. Arról már ne is beszéljünk, hogy ha kevesebben vesznek fel hitelt, még inkább befagy az amúgy is halott magyar ingatlan piac és építőipar.

Kérdés: Akkor hát nem szabad külön adóval sújtani a bankokat?

Válasz: Szabad, de csak úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, akkor is, ha Pintér Sándor nem állít minden kecske és káposzta mellé külön látható rendőrt. (A látható rendőrről alább még lesz szó...) Különadó már most is van, a megtriplázása nem biztos hogy nyerő ötlet. 

S hogy mi jut eszembe (még) a fenti kiskáté nyomán? 

A legszegényebbeket (köztük azokat, akiket fizetéscsökkenéssel támogat az adócsökkentő Orbán-kabinet)az építőiparban foglalkoztatják, mert csak ott kell képzetlen munkaerő, segédmunkás. Ebből meg az is következik, hogy 

• Ha nincs olcsó hitel, nincs építkezés. 
• Ha nincs építkezés, nincs a szegényebbeknek munka. 
• Ha nincs munka, nő a megélhetési bűnözés. 
• Ha nő a bűnözés Pintér Sándor majd szakképzett (és ezért az államnak sok pénzbe kerülő) láthatósági rendőrt állít minden tyúkudvar mellé. 
• Ha sokba kerül a rend fentartása emelni kell az adót. 
• Ha emelik az adót akkor azt legfeljebb a fidesz válságkommunikációs szakemberei képesek adócsökkentésnek nevezni. 

És bármit mondjon is a nemzetmentő, az adót végül úgyis a Zemberek(!) fizetik meg a legvégén, mindegy hogy kire rójja ki az állam. József Atilával szólva:"akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja , nyomja,összefogja egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált"../id. Eszmélet c. vers/.)

De éljen a szűkkeblű magyar felső-középosztály, amelyik már megint győzött a szegények felett. És éljen Orbán Viktor is!

Azért emlékeztetnék, ez egy phirrusi győzelem vagy Petőfivel: habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr. 

2002-ben is azért vesztett a Fidesz, mert az emberek nem feledték el, hogy a ciklus elején elvette a nyugdíjasoknak járó emelést, meg törölte a minimálbér adóvisszatérítését. Most ugyanezt csinálják. 

A Zemberek ma még örömködnek, mert nem értik mi történik, egész addig, míg az első fizetési borítékot meg nem kapják. 

Nagy kedvem lenne most még idecitálni az ókori görögök szavazóköveccsel kapcsolatos nézeteit, de majd legközelebb...orrontom, nem kell sokat várnotok!