Az utóbbi napokban már arcom se rezdült, amikor azt hallottam, hogy újabb és újabb állami intézmény élére állítanak fideszes komisszárt (bár a komisszár kifejezés miatt a kormányzó párt nyilván tiltakozna, mivel „önkényuralmi” kifejezés). Azt hittem, nem tudnak meglepni. Domokos László képviselő úr ÁSZ elnöki jelölése azonban kiverte nálam a biztosítékot.
Orbán miniszterelnök úr nyilván azért bízza rá a közpénzek fölötti őrködésre legfőképp hivatott Állami Számvevőszék vezetését, mert a szarvasi honatya igencsak szeretheti a pénzt. Őrizgetni, számlálgatni, de leginkább akkor szereti, ha az ő bugyellárisba gurulnak be a forintok.
Itt és most nem azon akadok ki, hogy morálisan elfogadható-e egy olyan ember jelölése a közpénzügyek ellenőrzésére, aki az előző parlamenti ciklusban nem csak a parlamenti képviselőségért vette fel a fizetést és a neki járó költségtérítéseket, hanem a megyei közgyűlés elnökévé választatva közgyűlési elnöki nemkétfillér bért is zsebre rakta. Nem. Ezért nem lenne jogom kiakadni. Mert ez mind törvényes volt. Mint ahogy törvényes volt az is, hogy megyei elnökké emeltetvén Domokos képviselő úr évente milliós jutalmakat szavaztatott meg magának az amúgy pénzügyileg igencsak nagy nehézségekkel küzdő Békés megye közgyűlésével.
Hogy dupla pénzek felvétele erkölcsös-e, azt a kérdést meg jobb, ha nem feszegetjük, mert a jó erkölcs - ha ide parafrazeáljuk Pozsgay Imre rendszerváltás tájékán a háláról mondott elhíresült szavait - Magyarországon már jó ideje „nem politikai kategória”. Európában az, no de ki akar itt Európába menni?
Nos ha minden törvényes, akkor ugyan mi bajom van azzal, hogy a szeretett népvezérünk, Orbán Viktor a köz káposztájának őrizetét rábízza Domokos képviselő úrra.
Domokos képviselő úr, képviselő úrként 12 éve veszi fel immár - vidéken élő képviselőként - a lakhatási támogatást. 12 év alatt összesen csaknem 13,5 millió forintot. (Jelenleg havi 115 ezer, vagyis évi 1,38 millió forintot utal neki az Országgyűlés Hivatala.)
Hogy ez törvényes és jár neki? Hát nem egészen! A képviselők javadalmazásáról szóló törvény 4. § szerint ugyanis a „A nyilatkozata szerint Budapesten lakóhellyel nem rendelkező képviselő a havi alapdíj 50%-ával megegyező összegű lakhatási támogatásra jogosult.” Domokos leendő ÁSZ elnök úr azonban vagyonnyilatkozata szerint most is, ahogy az utóbbi néhány évben is, rendelkezett budapesti lakással.
Erre akár még azt is mondhatnánk, hogy kicsi „stikli”, most majd visszafizeti visszamenőleg azt a mintegy 13,5 milliót a köz kasszájába, amit vitathatóan, nyilván tévedésből, felvett.
Mondhatnánk, ha Domokos képviselő úr egy a Blikknek adott cinikus nyilatkozatában rá nem világított volna, hogy "Valóban van Pesten lakásom, viszont a választókerületemben, Szarvason nincs, ezért jár a lakhatási költségtérítés.” A magyarázkodó képviselő még azt is bevallotta, hogy a neki havonta kiutalt százezres összegből nem bérel lakást a választókörzetében. Azért nem, mert onnan 15-20 percnyi autókázásra van állandó bejelentett lakása Békéscsabán, továbbá néhány más ingatlana is. S ami ezek után a képviselő úr száját elhagyja, ahhoz kommentárt inkább már nem is fűznék. A furcsa lakás(nem)bérlést firtató kérdésre csak annyit mond ”Miért, van ezzel valami probléma? Nyolc település tartozik a választókörzetemhez, van költségem, higgye el!”
Készséggel elhiszem. Csak hát akkor mire veszi fel a képviselő úr a havi 556 560 forint (ez évente három rendes magyar ember átlagfizetése, 6, 678 millió forint) képviselői költségtérítést ( új magyar nevén választókerületi pótlék), amit a költségek fedezésére kap?
Domokos urat bizton megválasztják FŐSZÁMVEVŐNEK. A kérdés az, hogy ha a kecske jóllakik, közben azért megmarad-e az adófizetők káposztája?
Lehet, fél év múlva már én sem írhatok büntetlenül a cinikus kecskéről és a közkáposztáról.
Addig azonban megpróbálom jól kihasználni az időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése