Sub rosa a banánköztársaságról

Magyarország már nem banánköztársaság,
ezért drágább lesz a banán

Drágulhat a következő hetekben a banán a magyar piacokon. Ezt nem árt szem előtt tartaniuk azoknak, akik szeretik a banánt. Magyarország néhány napja már nem banánköztársaság. S ha nem az, akkor a banánt importálni kell, az meg mostanság igencsak költséges, tekintetel a forint/dollár (forint/euró) árfolyamának alakulására. Persze a banán drágulása igazán elhanyagolható ár, abban a történelmi-nemzeti-forradalmi sodrásban, aminek végkifejleteként "Magyarország újra jogállam, a banánköztársaság korszaka lezárult."

Ettől valahogy mindjárt nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat it a Duna mentén, mintha Equadorban vagy Panamában, esetleg más kies banánköztársaságban élnék. A hivatkozott banánköztársaságokban ugyanis kis túlzással egyik katonai puccs követi a másikat. Folyton megdöntik a demokratikus jogállamot, újnál is újabb (katonai) nemzetmentők kerülnek hatalomra. Az utcákon (fekete inges) rendfentartó csapatok masíroznak. A junta ellenőrzése alá vonja a nemzeti médiát. A közmédumok pedig kizárólag ellenőrzött kormánypropagandát sugároznak, köszönhetően a szintén a junta irányítása alá vont központosítot nemzeti média hatóságnak.

Igaz, eközben a banán szépen terem. Sőt az üzletembereket (ha csak nem valami különösen elvetemült katonai diktátor kerül hatalomra) nem fenyegetik meg államosítással, a banánligetek elkobzásával, törvénnyel alig leplezett leszámolással, elszámoltatással, bosszúállással. Hanem hagyják hogy leszüreteljék a banánt, s azt exportálják (nagy haszonra szert téve, miután kifizették a banánköztársasági adót) olyan országokba, amelyek tudottan nem banánköztársaságok.

Azok a magyarok, akiknek ilyentájt a tőlünk délre fekvő tengerparton való nyaralás okán nem tűnt fel még az utóbbi napokban a honi banánfák teljes hiánya, tegnap óta a kormányfő magyarhangjának (dr. Havasi Bertalan) a Lehet Más a Politkához címzett leveléből egészen biztosan tudhatják, hogy Magyarország nem banánköztársaság, itt aztán banán (pardon babér) nem terem a fű alatt (sem). Az pedig különösen kimagasló állomás a néppel való konzultációk sorában, hogy mindezt a nemzet első számú vezetője, a viktokrácia szülőatyja, a rugólábú (új helyesírással: rúgólábú) kormányfő nevében hozza Havasi helyettes államtitkár úr a nép tudomására.

Na és akkor most eljutottunk az Alfától az Ómegáig. A banánköztársaságtól Sukoróig. Merthát az LMP arról a bizonyos januári Orbán Viktor és Ronald S. Lauder közötti találkozón elhangzottakról próbált tudakozódni, aminek tényét, megtörténtét a Népszava hét eleji cikke nyomán a Fidesz először cáfolta, majd bagatelizálva beismerte.

Idézzük fel kicsit ezt a hideg január korszakot. Ez még banánköztársaságos idő volt. Amikor a kormányfőt Bajnai Gordonnak és nem Orbán Viktornak hítták. Ezidőtájt, egészen pontosan január 9-én járt le az a határidő, ameddig az államnak a sukorói beruházásról alá kellet írnia a koncessziós szerződést. Ekkor a Fidesz már hónapok óta folytatta az ellenkampányt, a beruházáshoz szükséges telekcserével kapcsolatos döntéseket kifogásolva. Ez az az időszak, amikor felmerült, hogy az ellenkampány miatt a beruházást átviszik Székesfehérvárra. De a dolog gyorsan "elült", mert a helyi tótumfaktumok azt mondták: nem kő nekünk kaszinó. (S így végül Lauderék hoppon maradtak.)

A királyok városában a polgármestert akkortájt Warvasovszky Tihamérnak hívták. Tihamér egyike volt a szocialista országgyűlési frakció "renitenseinek". Azóta már nem renitens és nem polgármester. Orbán Viktor megválasztatta őt az Állami Számvevőszék alelnökének 12 évre. No de mindenek semmi köze nincs Orbán és Lauder találkozójához - csak olyan kortörténeti adalék a gyorsan fakuló emlékek színmélységének fokozására.

Ami meg a sukorói King’s City-beruházásban érdekelt Ronald S. Lauderrel ezidőtájt megejtett orbán viktori elbeszélgetést illeti, arra mérget mernék venni, hogy sem Orbán, sem Lauder soha nem avatja be a népet abba, hogy mi is történt valójában.

Kár is ezért az LMP-nek meg az MSZP-nek hepciáskodnia.

A megtépázott erkölcsű nemzet számára jobb is, ha ami ma titok, titok is marad. Mert meglehet, a nemzet újabb arculcsapásával érne fel, ha kiderülne, mi hangzot el.

Titok marad, mert mindkét fél úgy jár jobban, ha hallgat. Lauder üzletelni akart, s akar most is. Neki mindegy kivel, amíg a buli profitábilis. (Mint fentebb vázoltam, rendes banánköztársaságban ez a bevett szokás...) Gyanítom, a találkozót is azért kezdeményezte, hogy kiderüljön, mit kellene ahhoz tennie, hogy Orbán pártja leszálljon róla. Laudert hallgatásra inti, hogy egyelőre csak tanúként, de az ügyészség már őt is "beidézte" a beruházás kapcsán. S bár Magyarország egy ideje már nem banánköztársaság, azért tanúból még lehet valaki vádlott.

Az azért pikáns fordulat lenne, hogy ha a Sukorói-telekcsere-ügylet eljutna a vádemelésig, s a bírósági szakaszban egy eskü alatti tanúvallomásból derülne ki, hogy miről szólt az Orbán-Lauder találkozó.

Orbán is hallgatni fog. Ami megtörténhetett a Bajnai vezette banánköztársaság idején, hogy a kormányra készülő ellenzéki párt vezetője megleckéztette, sőt meg merném engedni magamnak azt a véleményt, hogy meg is fenyegette a beruházást tervező üzletembert, amiért az nem volt tekintetel a honi politikai realitásokra, s nem kért előzetesen támogatást (engedélyt) az ellenzéki vezérerőtől a beruházáshoz, az nem történhet meg az Orbán Viktor vezette szép, új banánköztársaságtalanított világban. Akkor sem, ha a két személy egy és ugyanaz.

Mert amióta Magyarország nem banánköztársaság, azóta az üzletembereknek nem kell sub rosa alkudozniuk egyetlen politikai vezetővel sem arról, hogy mibe fáj nekik, hogy hagyják őket szabadon üzletelni.

Ehelyett az üzletemberek szabadon üzletelhetnek a magyar törvények betartása mellett.

A magyar közmédia szabad, nem áll kormányzati ellenőrzés alatt.

A köztársasági elnök nem zarándokol el a kormányülésre, hogy kézcsókal köszöntse a keresztapát.

A törvényhozás nem hoz az egész nemzetre kiható törvényeket 24 órával a javaslat benyújtását követően, megfontolás nélkül.

Magyarország tényleg nem banánköztársaság.

(Ha mindeközben valaki úgy érezné, savanyú a szőlő, dúdolgassa magában a slágert: "citromiízű banán, nincs a banán fán".)